Nemzeti Népművelés, 1906 (1-10. szám)

1906-11-30 / 8. szám

1906. november 30. NEMZETI NÉPMŰVELÉS 5 csoportokhoz tartozik, 2000-4000 lakóval biró iskola­kerületek iskolai 1400 koronát és 4000-ren felüli iskola- csoport iskolai pedig 1600 koronát kapnak alapfize­tésül. Mindkét Ausztriában ötévenkint hatszor 200 koronát kapnak korpótlékul. Tehát a korpótlék 1200 koronára emelkedik. Ehhez jön a 400 koronáig menő működési pótlék. Az igazgatóknak az igazgatói pótlék. Bécsnek 1600 és 2600 a minimum, igy Ausztria tanítói európai színvonalon 4000 koronáig emelkednek. Tehát ennél keve­sebb fizetést nem európai színvonalúnak tart a tanítóság, de bizonyára Apponyi is! A fentiekben az 1897. évi állapot van feltüntetve, azóta a viszonyok ott kedvezőbbek. A magyar tanítóság nem kíván ennél többet egy fillérrel se. A magyar tanítóság elégedett lesz, ha megadják neki azt, amit őfelsége Ferencz József apostoli királyunk, mint császár alsó és felső Ausztria tanítóinak rég megadott. Ideje volna már a magyar kultúra egyiptomi piramisának építését kenyereit, hagymán és vizen abbahagyni. Sz. J.- A tanszermúzeum tanácsa. A vallás- és köz- oktatásügyi miniszter a most folyó cziklus hátralevő részére az országos pedagógiai könyvtár és tanszermúzeum tanácsába kinevezte rendes tagokul: dr. Finály Gábor budapesti VII. kér. állami főgimnáziumi rendes tanárt, Szíjártó Miklós budapesti gyakorló főgimn. rendes tanárt, Szmetana Ágoston budapesti V. kér. állami főgimnáziumi rendes tanárt és dr. Ujházy László budapesti gyakorló főgimnáziumi rendes tanárt. Külső tagokul pedig: dr. Herald Ferencz budapesti II. kér. kir. egyetemi kát. főgimnáziumi rendes tanárt, dr. Siegescu József budapesti V. kér. áll. főgimnáziumi rendes tanárt, dr. Szende Gyula budapesti VII. kér. állami főgimnáziumi rendes tanárt, Medveczky Lajos budapesti VII. kér. állami főgimnáziumi rendes tanárt, dr. Károly Irén nagyváradi kát. főgimnáziumi rendes tanárt, dr. Hollós László kecskeméti állami főreál­iskolai rendes tánárt, a magyar Tudományos Akadémia levelező tagját. — A forrongó tanítóság. A Hevesvármegyei Álta­lános Tanítói Egyesület választmánya és az egri állami iskolai tanítók küldöttsége tisztelgett az elmúlt héten Hellebronth Géza és Babocsay Sándor országgyűlési képviselőknél, arra kérvén őket, hogy a tanítók anyagi helyzetének méltányos rendezése érdekében az ország­gyűlésen felszólaljanak. A küldöttség dr. Vass János vezetésével tisztelgett Máj zik Viktor alispánnál is, kit ügyük pártolására, valamint folyamodványban is benyújtott kérelmüknek Hevesvármegye törvényhatósága előtt való támogatására kértek. A küldöttséget mind a háromheiyen szívesen fogadták. R tanítók anyagi ügye.- Hpponyi nyilatkozata a közokt.-ügyi bizottság ülésén. ­Gróf. Apponyi Albert, vall.- és közokt.-ügyi miniszter a képviselőház közoktatásügyi bizottságának ülésén a tanítók fizetésrendezéséről nyilatkozva a következőket mondotta: A tanítói fizetés rendezésénél, mint minden más hasonló természetű kérdésnél van egy nézőpont, amelyhez a kormánynak és a kormány minden tagjának a legjogo­sultabb igények teljesítésének mértéke tekintetében ragasz­kodni kell: ez az állami pénzügyek rendjének föltétien föntartása. A pénzügyi rend szilárdsága a magyar állam tekintélyének, a magyar közgazdaság fölvirágzásának egyik főfeltétele. A magyar állam hitele, hála Istennek, kiállotta az utolsó évek politikai zavarainak és pénzügyi zavarainak tűzpróbáját, de mégis érezte azok hatását. Ez a körülmény, valamint a jövő bizonytatansága kétszeres kötelességünkké teszi a lelkiismeretes őrködést nemcsak minden további megrendülés elkerülése, de a megerősödés gyors ütemben való elérése fölött is. Aki e szempont fölé állítja egyéni követeléseinek rögtöni teljesítését, az kérkedhetik hazafiasságával, de a valóságban az ország ellenségeinek ügyét szolgálja. Ezen a korláton belül kell tehát maradnunk; amit ezen belül tenni lehet, a tanítóság érdekében, azt meg fogjuk tenni, mégpedig haladék- tatanul, anélkül, hogy bennünket erre agitáczióval szorí­tani szükség volna; ezt a korlátot pedig túl nem fogjuk lépni, akármilyen nagyhangú agitáczióval álljunk is szemben. Egyáltalán, bár szívesen hallgatjuk meg és bár a legjobb indulattal méltányoljuk a tanítók kívánságait, az agitáczió jelszavait semmiképp irányadókul el nem fogadhatjuk, hanem a valódi szükséglet és az állam pénzügyi ereje adja meg annak mértékét, amit tenni fogunk. Az állam pénzügyi ereje megfelelőbb közgazdasági politika mellett, nem hosszú idő alatt meg fog növekedni. Ebből a növekedésből — ha mi állunk az ügyek élén — a tanítóság kifogja venni országos részét; nem lesz többé oka arra a most hangoztatott jogos panaszra, hogy egyéb érdekek mellett az ő érdeke háttérbe szorul. De már most a jelenlegi pénzügyi helyzet korlátái között is meg lehet tenni és megfogunk tenni annyit, hogy egyrészt tanítói nyomorról többé beszélni ne lehessen és hogy tanítóink helyzete az előrehaladottabb európai álla­mok tanítóiéval összhangba hozassák. Hogy miért történik ez a tanítókra nézve későbben, — bár csak valamivel későbben — mint a többi állami alkalmazottra nézve ? Erre a kérdésre a múltakat illetőleg nem tartozom felelni; a jelenlegi kormány hivataloskodásának idejét illetőleg azonban igen egyszerű a válasz. A többi állami alkalma­zottaknál a kérdés tisztán fizetésrendezési, tehát a pénz­ügyi kérdés, mely semmi más kérdéssel összevegyítve nincs; ezt tehát rövidesen meg lehetett oldani. Nem úgy a tanítói fizetésrendezés, mert hiszen ez az utóbbi rende­zés, miután annak legnehezebb, számbelileg legkiadóbb része a nem állami tanítókra esik, elválaszthatatlanul összefügg ama garancziák kérdésével, melyeket a fölemelt segély fejében, sőt ennek megengedhetővé tétele miatt, állami és nemzeti irányban kell követelnünk attól az iskolától, amelyet segíteni készülünk. Hogy pedig ez nem pénz­ügyi és eddig megoldatlan probléma, de olyan, amelynek megoldása nélkül a nem állami tanítók állami fizetésren­dezéséhez hozzá nem szabad nyúlni, azt talán nem szük­séges magyarázni. Ez a bonyodalom — nem pedig a tanítók iránt való figyelem kisebb mértéke - okozta a remélem, rövid időre való halasztást. Aki ezt számítá­son kívül akarja hagyni, arról ismét csak azt mondhatom, hogy bármennyire kérkedjék hazafiságával, a haza ellen­ségeinek malmára hajtja a vizet. Az egész baj onnan származik, hogy a tanítók igényeinek jogosságát már régen elismertük, de — a beállott politikai bonyodalmak folytán — az igények méltányos kielégítésére mit sem tettünk. így aztán hosszú időn át pozitív támpontok nélkül működött az agitáczió — jó- és rosszhiszemüleg — föl- csigázta a várakozásokat a képtelenségig, a múltnak mulasztásáért - ismert forrásból eredő czélzatossággal — a jelenlegi kormányt akarta felelőssé tenni. Ez azonban a kormányt meg nem tántorítja feltett szándékában, hogy a sürgős igényeket haladéktalanul kielégítse, a haladást pedig az állami pénzügyek megerősödésével párhuzamosan eszközölje, úgy, hogy már most sem fognak ezen a téren elmaradni a művelt európai államoktól. Ha pedig úgy ezt a fizetésrendezési, mint a többi tanügyi, különösen népiskolai teendőt szorosabb ütemben akarjuk teljesen megoldani, akkor ennek egy nélkülözhetetlen előfeltétele uj pénzügyi forrásoknak azonnal való megnyitása. A tör­vényhozás bölcsességétől függ, vájjon erre az ntra akar-e rátérni; csak az iránt kell tisztában lenni, hogy e nélkül a kormány által megállapított mértéken túl nem lehet menni. (Általános helyeslés és éljenzés.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom