Nemzeti Népművelés, 1906 (1-10. szám)
1906-10-15 / 5. szám
2 NEMZETI NÉPMŰVELÉS látom, hogy a mostani kormány sem tett a tanítóságért semmit és lelkem teljes meggyőződésével hiszem, hogy a tanítólelkek mélyén mélységes keserűség van s talán a gyűlölet ott lappang azok iránt, akik múltjukat megtagadva, most elfelejtették és semmibe sem veszik a tanítóságot. Azt mondják, hogy mindezzel nem sokat törődik a kormány. A tanítóság hálájára nem is reflektál. Nem kíván semmi elismerést, mert hiszen a nép mellettük van. De ki van a néppel? A tanító? Nem. Nem az a tanító, aki tömöríteni tudja a népet, aki mindenben tanácsadója falujának, községének. Ha a tanítók bánni tudnak a néppel, kinyitják a szemét, hogy lásson, megértetik vele a népjogot és e jogok keresztülvitelében a tanító elől jár, akkor lesz velünk a nép s akkor lesz mellettünk a társadalom. Amíg alázatos bárányai vagyunk a kormánynak, addig földig kell hajolni a miniszter előtt, még akkor is zsebre rakhatunk sok gorombaságot. Mihelyt kellemetlenkedni merünk, mert mellettünk van a nép és mihelyt tudunk kellemetlenkedni, mindjárt meghallgatnak. így volt ez mindig és igy lesz ezután is. A vasutasok sztrájkoltak: javították a fizetést. Nekünk nem kell sztrájkolni, mert a milyen veszedelmes volna, éppen úgy elrontanék még azt a kis népszerűségünket is, ami még ma meg van. Nekünk a nép mellé kell állani. Ki kell nyitni a szemét. Meg kell vele értetni, hogy az a sok maszlag nem színarany. Meg kell tanítani, hogy disztingválni tudjon és vakon ne rohanjon az olcsón bizalmaskodók után. Mert mihelyt a nép felfedezi bennünk a vele érző szívet, mellettünk lesz. Mihelyt mellettünk lesz: velünk lesz a kormány. A népet bántani: öngyilkosság, felemelni: élet. A II. József ítélete ma is beszél. Mit is mondott a röpirat szerzőjének?: „Ha Ön kíméletlen röpiratával népeimet sértette volna meg oly mértékben, mint engem akart, most fejét lábaihoz tétetném; így azonban méltányolva az Ön szép tehetségét, kanczelláriámba, titkárrá nevezem ki.“ I&y leszünk mi is az iskola kanczelláriának titkárai. Addig azonban, árriíg aiázatoskodunk s amig a népet is olyan alázatosságban neveljük, mely alázatosságnak nem látja a javát, nem lesz a mi küzdelmünknek sémi eredménye. Határozatokat hozhatunk reggeltől estig, estétől reggelig (Úristen! mennyit nevethetnek ezen a minisztériumban ! Szerk.) Ez csak papiros munka lesz. írott malaszt, melyet vagy az irattárba vagy a papírkosárba dobnak. Egyet-kettőt elolvasnak, egyet nyelnek, azután egy nagy semmi. Majd neki buzdul egy-egy kollega, aztán megint ír egy czikket a fizetésemelésről. Aztán megint — semmi. Mindig és mindig semmi, amíg a tanítóság meg nem érti roppant helyzetét (Sajnos, nagyon is 1906. október 15. értjük! Szerk.) és amíg fel nem fogja, hogy mi a rendeltetése. Csak akkor lesz fizetésemelés, mikor rendeltetését felfogta, Hiszem, hogy e tudat mielőbb áthatja az ország tanítóságát. A köznyomor már-már nem is lenge szellő, hanem csípős, hideg szél, mely viharrá fejlődik az országban. Mint minden vihar tisztítja a levegőt, ez is tisztítani fogja az elméket. Megérteti az emberekkel, hogy a népnek is van joga, meg a tanítókkal, hogy a néppel törődni kötelessége. ö Budapest. ferner Jenő. Caróf Rpponyi Rlbert figyelmébe! — Követésre méltó intézkedés. (Az olasz kultuszminiszter rendelete az iskolai - kézikönyvek tárgyában.) Amit mi évek óta hangoztatunk, amiről mások is annyit írtak és beszéltek hasztalanul, részben megoldotta az olasz kultuszminiszter nem régen kelt rendeletével. Rava miniszter ugyanis rendeletet adott ki, hogy az iskolai kézikönyvek sűrű uj kiadását' nem helyesli. Nem pedig azért, mert ezek az uj, újabb és legújabb kiadások íegtöbbnyire nem a szaktárgy előbbrevitele, nem is az iskola érdekében készülnék, hanem közönséges üzleti haszonért látnak napvilágot. Ez pedig egyenesen erkölcstelen motívum. A szegény szülők nem azért élnek, hogy keservesen szerzett pénzük egy részét ilyen czélra dobálják ki. De megrója a rendelet az oktatásügyi felsőbb személyek „tankönyvírását“ is, mert ezt sem tartja helyes dolognak. Az ilyen felsőbb személy bármilyen gyönge munkát ír, a hatáskörébe tartozó iskolákat a maga munkáival láttatja el, ami megint csak veszedelmes az iskolára, a tanárra s a szülőre nézve egyaránt. Kimondja tehát, hogy tilos bármilyen felsőbbségi, hatósági jogkörrel felruházott egyénnek, a saját hatáskörébe tartozó iskolák számára iskolai kézikönyvet Írni. Nálunk fokép a főigazgatók és tanfelegyelők szoktak kézikönyveket írni. Sajnos, többnyire gyöngéket, mert úgy is tudják, hogy komolyabb munkálkodás, fáradság nélkül is approbáiják és sok-sok iskolában használni fogják. Ez pedig nagy baj. Az ilyen könyv kiszorítja a ; jobbat, fokozza a protekeziót, ontja a tekintélyt s önkéu- i telenül is korrupcióra vezet.- tanár, tanító az ő könyvét használja, elnéző * , ~T' nem, a legjobb esetben is szemmel lesz vele szemben, n* t ’ -tLik éreztetni vele más tartja a nyakas embert § Igy^f i , , 1 téren felsőbbséget MincJkét eset á2 iskola, a paedagogia kara. Üdvözöljük tehát a«7 olasz miniszter üdvös intézkedését s kívánjuk, hogy eL „az okos es he yeS Peltia Apponyi Albert miniszter is k’övesse. Nálunk még rosszabbak az szülei tálán meg szegényebbek, mint. u ‘ jönnie, hogy a , .. .. A, hsztito munkának felülről ke*. Lést. Csakhogy közönség lassa a jóakaratot és bátor esete*. mjnt ahogy nem elegendő e két irányban mozogni!,. ■=» állapodni bizonyara az olasz miniszter sem fog félúton ni’ég. rVöke- - nekünk az egész tankönyvírást és apprebálást x. óta reformálni kell. A mi állapotaink évtizedei? tűrhetetlenek s évtizedek óta sürgetjük a tisztitekre fornW^» Szabályozni kell ezt a fontos ügyet a maga egészé-7 bén a tisztesség, az igazság, a tudomány, a- panda gogia s- a- szülök érdekében - az iskolák összes fóközatiában.
