Nemzeti Népművelés, 1906 (1-10. szám)
1906-09-30 / 4. szám
1906. szeptember 30. NEMZETI NÉPMŰVELÉS 3 A fejlődésben visszamaradt gyermekek érdeke mellett nemcsak az iskola, hanem a népoktatásügy érdeke is, hogy eme iskolák minél inkább felkaroltassanak s szélesebb körben elterjedjenek. De ezek mellett nagyon ajánlatos volna még, ha a javíthatlan, vásott erkölcsű gyermekek is hasonlóan külön nevelésben részesülnének. Ide fel nem jegyezhetők azok, a minden jobb érzésű embert megbotránkoztató és mélyen felháborító cselekmények, miket az utcza elzüllött gyermekei visznek végbe. A nemzet testén halálos fekélyként terjedő társadalmi betegségek, mint ölő mérges gombák ütik fel fejüket oly annyira, hogy minden igaz hazafit — ki nemzete sorsát szívén viseli — mélyen gondolkodóba ejthetnek! Az iskola, illetve a tanító kétségtelenül megtesz mindent, hogy a gondjaira és vezetésére bízott gyermekék javát egyformán előmozdítsa. Mégis azonban, míg a jobb czélhoz közelebb nem juthatunk, egyelőre nagyon ajánlatos volna az állandó családi otthont pótló nevelőotthonok felállítása, hol különösen a vásottabb erkölcsű gyermekek volnának elhelye- zendők, hol a tanítás mellett esetleg valamely ipari ágban is rendszeres oktatást nyernének. És ha a körülmények épp úgy kívánnák, ezen otthonokban lehetne őket tartani egészen a hadköteles korig s mire ezt elérné, mint önálló iparos hagyhatná el az intézetet. Nagybecskerek. Órdry János. R tanító; mint jogi személy. A tanító jogi személyiségét eddig még semmi féle törvény meg nem állapítja. Bár az igazságügyi miniszternek van egy átirata a kultuszminiszterhez (alább következik), mely a tanítót közhivatalnoknak minősíti, de ennek daczára a tanító sohasem bíráltatik el jogi szempontból úgy, mint más közhivatalnok. Minden közhivatalnokot védelmébe fogad a törvény és ezen védelem vagy a privát emberrel szemben irányul vagy pedig a személyben a közhivatalnokot tekinti s mint jogi személyt részesíti védelemben. A tanítóS minő nehéz, ha a növő leány Későn segít az agg szülő baján. Hát csak cserélj, ha nem járna csalával, Ha hozná a szerencsét garmadával. Szerencse! Hm! Nem kérek én szerencsét, Csak éltemet az Isten tartsa meg. Tyúkhús helyett eszem csak borsót, lencsét, És költők annyit, a mennyit lehet. Csak anyjukom, meg ők maradjanak, Kiknek látása örömsugarat Tükröz szemembe : két fiam s leányom, S édes lesz munkám és édes az álom. Kit Istenek hajdanta gyűlölőnek, Azt az egy Isten ma nem gyűlöli. Tanítót tett az idvesség fejének, A gazt az irtja, a bűnt az öli. S ha ész, erkölcs útján vezethetek Sok éven át sok ifjat s gyermeket, E pálya akkor, melyen én menéndek, Boldogság itt, és ott fenn örökélet. (Léva.) Tóth István. nál a törvény védelme csupán mint privát emberrel szemben jut érvényre. Minden közhivatalnok a hivatalos helyiségében, a hivatalos munkája közben mindenkivel szemben mint jogi személy jut érvényre, csak a tanítónál van ez másként. Forduljon elő bármily eset, hogy a tanítót az iskolában, a hivatalos munkája közben megtámadják, inzultálják, ha törvény elé kerül a dolog, bármilyen természetű legyen különben a dolog, a tanító mint privát személy fog szerepelni s a törvény részéről kimondott elégtétel is csupán a privát személynek adatik meg (már amennyiben adatik), de mint tanító — véve ezt jogi szempontból — elégtételre nem számíthat. Ha valaki az éjjeli baktert megtámadja vagy pedig szolgálatában csak meggátolja avagy ezt csak megkísérli is, bizony, elbánik az illetővel a törvény, mert hivatalos személyt támadott meg. Fennebb már említettem az igazságügyi miniszter átiratát, mely a tanítót közhivatalnoknak minősíti. Ezen átirat így szól: Az állami, egyáltalán pedig bármilyen jellegű nyilvános iskolánál működő tanítók közhivatal- noknaktekintendők az 1878. évi V. törvényczikk 270. szakasza 2. pontja és 461. szakasza szempontjából. Annak meghatározása ugyanis, vájjon bizonyos hivatal, magán vagy közhivatal-e: az állam közjoga az irányadó. E szerint állami hatóságok azok, melyek az állam ügyeit ellátják, tekintet nélkül arra, vájjon megbízásukat magától az államtól közvetetlenül vagy más közjogi testületek közvetítésével nyerik. Minthogy pedig az államnak a jogbiztonság fentartása, igazságszolgáltatás és az állami czélok megvalósítására rendelt kényszer alkalmazásán kívül egyébb teendői is vannak a közművelődés, a nemzetgazdaság és egyáltalán minden közérdek előmozdítása körül: a.szűkebb értelemben vett közhivatalnokok mellett, közhivatalnokoknak a szó tágabb értelmében azok is tekintendők, kik az állam gondozó tevékenységének ügykörét az állam közvetetlen vagy közvetett befolyása alatt és ellenőrizése mellett gyakorolják. Tényleg a büntetőjogi gyakorlat „közhivatalnokoknak“ tekintette mindig a nyilvános intézeteknél alkalmazott tanítókat, ott is, hol megbüntetésükről hivatali bűntett vagy vétség miatt, de ott is, hol azon hathatósabb védelemről való részesítésükről volt szó, mely a közhivatalnokot állásánál és jellegénél fogva megilleti. Az ezek irányában elkövetett és hivatali kötelességeiknek teljesítésére vonatkozó rágalmazás vagy becsületsértés tehát az igazságügyminiszter nézete szerint a btkv. 270. szakaszában meghatározott módon torlandó meg. (26.642-898. sz.) Ézen átiratban úgy nyilatkozik a miniszter, hogy állami hatóságok azok, melyek az állam ügyeit ellátják, tekintet nélkül arra, hogy megbízásukat közvetlen az államtól vagy más közjogi testületek közvetítésével nyerik. Hát az iskola nem az állam ügyét látja el? No, ezt eddig még nem tudtuk! Mondom pedig ezt azért, mert az iskola ez idő szerint még nem szerepel úgy, mint közhivatal, legalább ez sehol sincs kimondva vagy megállapítva. A büntetőjogi gyakorlat közhivatalnokoknak tekintette mindig a nyilvános intézeteknél alkalmazott tanítókat ott is, . . . hol hathatósabb védelemről való részesítésükről volt szó, mely a közhivatalnokot állásánál és jellegénél fogva megilleti. így mondja az átirat. Erre nézve legyen szabad egy példát, azaz esetet említenem, mely megtörtént egy balatonparti községben. A tanító többszörös megintés után, arczul ütötte az egyik tanítványát, aki szándékosan és kihívó módon ment
