Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)

3. „Ha a tökéletesedés célja felé törni van benne vágy és akarat...” - III.2 Az iskolaügy és az egyetemalapítás kérdésköre - III.2. a Az egyházkerületi közoktatásügy helyzete és reformja

Szintén a finanszírozás nehézségeivel függött össze a református iskolák tanítói karának sokszor méltatlan egzisztenciális helyzete is. Nem csoda, ha az egyházi iskolák államosításának ügye - mely számukra nagyobb fize­tést és biztosabb szociális helyzetet jelentett - sok elkötelezett támogatót talált köreikben. Az egyházi vezetők közül éppen Baltazár Dezső volt az, aki a korábbi rendszer tarthatatlanságára - mely elemi egyházi és állami érdekeket egyaránt súlyosan sértett - a legkülönbözőbb fórumokon igye­kezett felhívni a figyelmet. Esperesként is következetesen hangoztatta: „Részint a helytelen adórendszerek, részint az iskolai kiadások rohamos emelkedése miatt legtöbb egyházunk anyagi ereje a végkimerülés határáig jutott, ami részint fedezetlen szükségletekben, rohamosan terjedő elége­detlenségben s az iskolai téren az állami iskolák felé való gravitálásban nyeri kifejezését. Ezek láttára s a mostohán fizető esztendők nyomasztó anyagi viszonyai között valóban kétségbeesett várakozással kell tekin­tenünk az 1848. XX. te. végrehajtása elé, mely ha végleg elmarad vagy hosszú ideig elodázódik, előbb utóbb kettő között kell választanunk: vagy ragaszkodunk felekezeti iskoláinkhoz, s akkor elveszítjük híveink nagy tö­megét, vagy ezeket megtartjuk, de feladjuk a múlt századok erősségét a kálvinista felekezeti iskolát.”196 Az elemi iskolák államosításával kapcsolatban a református egyház­ban két markáns álláspont és érvrendszer alakult ki a dualizmus korában. Barcza József megfogalmazása szerint: „Paradox módon: a teológiai libe­ralizmus képviselői az evolucionizmus eszméjére jellemző derűlátással üdvözölték az állam szuverenitását - várható következményeivel együtt -, míg főként az ún. debreceni ortodoxia éppen a politikai liberalizmus je­gyében tiltakozott ellene.”197 Ennek ellenére a századelőn a tiszántúli egy­házkerületben sem volt ritka jelenség, hogy miután a gyülekezetek anyagi erejüket elvesztették, iskolájuk államosításáért folyamodtak.198 Baltazár 196 Az alsószabolcs-hajdúvidéki egyházmegye 1910. évi esperesi jelentéséből idézi Ba- kóczy Endre: Dr. Baltazár Dezső az esperes. 6. = TtREL I. 6. 3. d. Az iskolafenn­tartás kapcsán a református egyháztagokra háruló nagyobb anyagi áldozatvállalást mutató, elgondolkodtató adat, hogy amíg a XIX. század végén 878 református tar­tott fenn egy iskolát, és fizetett egy tanítót, addig a katolikus lakosságnál ez a szám 1183 volt. Barcza József, 1983.121. 197 Barcza József, 1983.118., a summázat bővebb kifejtését ld. az idézett helyen. 198 Ezt a folyamatot sokáig lassította, hogy az átadott egyházi iskolát nem közvetle­nül az állam vette át, annak fenntartása - 5%-os különbözeti adó kivetésével - az önkormányzatra hárult, tehát továbbra is a helyi lakosságot terhelte. A XX. század fordulójától azonban ennek ellenére egyre több református egyházközség adta fel 86

Next

/
Oldalképek
Tartalom