Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)

3. „Ha a tökéletesedés célja felé törni van benne vágy és akarat...” - III.2 Az iskolaügy és az egyetemalapítás kérdésköre - III.2. a Az egyházkerületi közoktatásügy helyzete és reformja

Szintén a finanszírozás nehézségeivel függött össze a református iskolák tanítói karának sokszor méltatlan egzisztenciális helyzete is. Nem csoda, ha az egyházi iskolák államosításának ügye - mely számukra nagyobb fizetést és biztosabb szociális helyzetet jelentett - sok elkötelezett támogatót talált köreikben. Az egyházi vezetők közül éppen Baltazár Dezső volt az, aki a korábbi rendszer tarthatatlanságára - mely elemi egyházi és állami érdekeket egyaránt súlyosan sértett - a legkülönbözőbb fórumokon igyekezett felhívni a figyelmet. Esperesként is következetesen hangoztatta: „Részint a helytelen adórendszerek, részint az iskolai kiadások rohamos emelkedése miatt legtöbb egyházunk anyagi ereje a végkimerülés határáig jutott, ami részint fedezetlen szükségletekben, rohamosan terjedő elégedetlenségben s az iskolai téren az állami iskolák felé való gravitálásban nyeri kifejezését. Ezek láttára s a mostohán fizető esztendők nyomasztó anyagi viszonyai között valóban kétségbeesett várakozással kell tekintenünk az 1848. XX. te. végrehajtása elé, mely ha végleg elmarad vagy hosszú ideig elodázódik, előbb utóbb kettő között kell választanunk: vagy ragaszkodunk felekezeti iskoláinkhoz, s akkor elveszítjük híveink nagy tömegét, vagy ezeket megtartjuk, de feladjuk a múlt századok erősségét a kálvinista felekezeti iskolát.”196

Az elemi iskolák államosításával kapcsolatban a református egyházban két markáns álláspont és érvrendszer alakult ki a dualizmus korában. Barcza József megfogalmazása szerint: „Paradox módon: a teológiai liberalizmus képviselői az evolucionizmus eszméjére jellemző derűlátással üdvözölték az állam szuverenitását - várható következményeivel együtt -, míg főként az ún. debreceni ortodoxia éppen a politikai liberalizmus jegyében tiltakozott ellene.”197 Ennek ellenére a századelőn a tiszántúli egyházkerületben sem volt ritka jelenség, hogy miután a gyülekezetek anyagi erejüket elvesztették, iskolájuk államosításáért folyamodtak.198 Baltazár

196 Az alsószabolcs-hajdúvidéki egyházmegye 1910. évi esperesi jelentéséből idézi Ba- kóczy Endre: Dr. Baltazár Dezső az esperes. 6. = TtREL I. 6. 3. d. Az iskolafenntartás kapcsán a református egyháztagokra háruló nagyobb anyagi áldozatvállalást mutató, elgondolkodtató adat, hogy amíg a XIX. század végén 878 református tartott fenn egy iskolát, és fizetett egy tanítót, addig a katolikus lakosságnál ez a szám 1183 volt. Barcza József, 1983.121.

197 Barcza József, 1983.118., a summázat bővebb kifejtését ld. az idézett helyen.

198 Ezt a folyamatot sokáig lassította, hogy az átadott egyházi iskolát nem közvetlenül az állam vette át, annak fenntartása - 5%-os különbözeti adó kivetésével - az önkormányzatra hárult, tehát továbbra is a helyi lakosságot terhelte. A XX. század fordulójától azonban ennek ellenére egyre több református egyházközség adta fel

86