Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)

3. „Ha a tökéletesedés célja felé törni van benne vágy és akarat...” - III.1 Az egyházkerület belső ügyei - III.1. b A lelkészi karral és más egyházi szervekkel kapcsolatos ügyek

vított a protestáns lelkészek és családok sokszor valóban siralmas anyagi helyzetén. A végrehajtás során mutatkozó egyenetlenségeket Baltazár is kritikusan elemezte és a szükséges korrekciók érdekében közbenjárt az állami szerveknél. Ennek a törvénynek a meghozatalát a református lelkészi kar, de a többi felekezet alsópapsága, is jelentős részben az ő tevékenységének sikereként ünnepelte és az ország minden részéről hálás levelek sokaságával halmozták el. Vizsgált korszakunkban a protestáns papság egy másik követelését is sikerült elérni, amikor 1917. július i-jétől családi pótlékban részesültek azok a lelkészek, akiknek jövedelme kongrua nélkül egy bizonyos határt nem lépett át. Magasabb képesítésű lelkész esetén ez a határ 3000, alacsonyabb képesítés esetén 2200, segédlelkész esetében pedig 1000 korona volt.

Egy másik általános problémát jelentett a lelkészi karban, és az egész egyházi élet terén is a lelkészválasztások körül kialakult helyzet. A lelkészválasztást szabályozó 1906.-n. te. nem sok befolyást engedett a püspök számára.177 A levelezésből úgy tűnik, a legtöbb esetben nagy nehézségekbe ütközött olyanokat is parókiához juttatnia, akiken pedig nagyon szeretett volna segíteni. Más oldalról nézve a lelkészválasztások során tapasztalt visszaélések elleni fellépésre - amivel pedig nagyon gyakran szembesült - alig volt eszköze. A társadalmi élet korabeli realitásaival nem számoló törvényi szabályozás káros következményei nem maradtak el. „Nem csodálkozom, hogy tisztes elem ma már undorodik papjaink közül a pályáz- gatástól - írta Baltazárhoz egyik lelkésztársa -, [...] Dávid Sándor, akinek levelét ide mellékelem, mondta el, hogy egyes papok érdekében hetek óta jönnek-mennek Nagyzeréndre a kortesek, illetve a pályázók hozzátartozói és nem átallják a község vezető embereinek nagy pénzeket mutogatni, csak álljanak pártfogoltjuk mellé. Dávid Sándornak kerek 4.000.- koronát ígért két Túrkevéről jött úriember csak álljon az ő leendő sógoruk, valami Tóth nevű püspökladányi káplán mellé. Nem csoda, ha ilyen formán egyre süllyed a református lelkészi állás tisztessége a posványbán.”178

A kerületi közvéleményt sokáig foglalkoztató esetek voltak az 1913/14- es szatmári lelkészválasztások, amelyek más szempontból is jól jellemzik a kialakult viszonyokat. Ekkor előbb Kiss Bertalan esperes - aki szamos177 Kivéve ha a gyülekezet közvetlenül hozzá fordult segítségért. Ez ritka eset volt, de előfordult. 1914-ben például Túrkevéről azzal keresték meg, hogy segítsen választani a haláleset miatt megürült lelkészi állásra pályázó 30 (!) lelkész közül. Dr. Nagy István levele Baltazár Dezsőhöz = TtREL 1.1. e) 14. d. 493/1914.

178 Gyenge János levele Baltazár Dezsőhöz = TtREL 1.1. e) 14. d. 470/1914.

78