Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)
3. „Ha a tökéletesedés célja felé törni van benne vágy és akarat...” - III.1 Az egyházkerület belső ügyei - III. 1 .a A belmisszió sürgető feladatai
ban szerzett tapasztalatai kapcsán azt írta: „bármilyen fölemelő hatással voltak is rám, én a maga egészében egyet sem tűztem ki követendő példány képül. Szerintem ez lehetetlen is, mert az egyes intézetek létrejövetele, fejlődése mindig az ottani viszonyokkal volt és van szoros kapcsolatban. A fő dolog, hogy az egész munka az evangéliumon alapuljon s ahhoz hű is maradjon.”168 A finanszírozással és elhelyezéssel kapcsolatos előkészítő munkát az zárta le, hogy a debreceni presbitérium - a konvent 2.000 és az egyházkerület 12.000 koronás évi támogatása mellé - megszavazta a rá háruló 4.000 koronás támogatást, és átengedte az ispotályi szegényházban álló üres helyiségeket.169 A debreceni diakonissza anyaház létrehozásának kérdése kapcsán vetette fel az ORLE 1914. májusi választmányi gyűlésén Kiss Ferenc, hogy az immár harmadik belmissziói kurzust kizárólag a diakonissza ügy ismertetésének és propagálásának szenteljék. Baltazár javaslatára erre hazai és külföldi szakemberek meghívását is tervbe vették, de ezt az eseményt a háború miatt már nem rendezték meg.170 A József Királyi Herceg Szanatórium Egyesület ebben az időben hozta létre az Auguszta főhercegnőről elnevezett tüdőszanatóriumát a Nagyerdőn. Amikor 1914 elején Baltazár Dezső arról értesült, hogy ott apácákat kívánnak alkalmazni, levelet írt az egyesület elnökének. Ebben a református többségű környékről származó betegek között dolgozó apácák alkalmazásával szembeni tiltakozás mellett azt az ígéretet tette, hogy az ősszel megnyíló debreceni református diakonisszaképzőben a szanatórium számára is fognak ápolónőket képezni.171 Az egyesület elnöke válaszlevelében biztosította a püspököt, hogy már a várossal kötött szerződés is előírta számukra, hogy csak diakonisszákat vagy világi ápolónőket szabad alkalmazniuk. Ők ugyan csupán 7-8 diakonisszát kívánnának alkalmazni, de addigi próbálkozásaik teljes kudarccal jártak. Az ország egyetlen diako- nissza-anyaháza sem tudott erre a célra senkit Debrecenbe küldeni. Kérte a püspököt, hogy református diakonisszák küldése érdekében járjon közbe a Filadelfia diakonissza-anyaháznál: „Ha ez nem következnék be, kénytelen-kelletlen világi ápolónőknek, vöröskeresztes nénéknek alkalmazására kényszerülnénk, holott éppen Debrecen városára való tekintettel a 168 Makkay Lajos levele Baltazár Dezsőhöz = TtREL 1.1. e) 15. d. 1186/1914. 169 Pető Lajosné, 2001. 37-38. 170 Közülük éppen Szialassy Aladárné, Bilkei Pap István, Biberauer Richárd, Makkay Lajos és Kiss Ferenc meghívásáról döntöttek. 171 Baltazár Dezső levele a József Királyi Herceg Szanatórium Egyesület elnökéhez = TtREL I. 1. e) 14. d. 887/1914. 75
