Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)
3. „Ha a tökéletesedés célja felé törni van benne vágy és akarat...” - III.1 Az egyházkerület belső ügyei - III. 1 .a A belmisszió sürgető feladatai
ahol nem isznak bort az emberek. Aki bor nélkül is gyakran részeg, annak nem való csak limonádé.”158 Baltazár nyitottságot mutatott az egyesületi kereteken belül zajló bel- missziós mozgalmak iránt is. Az olyan ORLE tagok leveleiből, amilyen pl. Kájel Endre balatonendrédi lelkészé, első kézből értesült a legújabb fejleményekről ezen a területen.159 Baltazár már ORLE elnökként és püspökként is közvetítő szerepet igyekezett betölteni a különböző egyházi irányzatok között.160 Az egyetemalapításhoz kapcsolódóan, püspökké választása első éveiben feltétlenül foglalkoznia kellett a lelkész- és tanárképzés, illetve a megálmodott orvosi fakultás klinikáin ápolói szolgálat ellátására szervezendő református diakonisszák ügyével, a képzésükhöz kapcsolódó intézmény létrehozásával. Ez azonban túlmutat az oktatási reform keretén, inkább 158 Lénárd István levele Baltazár Dezsőhöz = TtREL 1.1. e) 14 d. 90/1914. 159 A MEKDSZ szárnypróbálgatásairól 1913-ban lelkes hangon így számolt be neki: „Figyelem a gyerekeket már régóta és valami mérhetetlen örömmel tapasztalom, hogy hogyan tisztul, mélyül, erősödik, gyarapszik ez a mozgalom, amelynek hatása és jelentősége kiszámíthatatlan. A szövetség jelszava a diákság evangélizálása még ebben a diák nemzedékben. Még három évig kell imádkozni, dolgozni érette. Bolondságnak látszik, de hát én ezért szeretem őket szinte rajongásig, mert ilyen bolondok tudnak lenni. [...] De nemcsak a diákszövetségről akarok neked jelentést tenni, hanem az abból kikerült tagok egyesületéről a Keresztyén Végzett Diákok Országos Köréről a KVOK-ról, amely egyesíti magában mind az egész sereget, amelyik dolgozni akar a magyar népért Isten dicsőségére. Miután jogászok, mérnökök, orvosok, tanárok, művészek csakúgy vannak tagjai között mint lelkipásztorok és pedig felekezeti különbség nélkül, s miután tagjai Istennel szemben érzett felelőséggel óhajtanak dolgozni a rendelkezésükre álló erővel meg is tudják oldani a magok elé tűzött problémákat [...] A sok értékes munkás közül azonban most csak egyet akarok kiemelni, Forgács Gyula péceli lelkészt, aki minden egyes szereplésével külön meglepi a hallgatóságot tartalmas mivoltával.” Kájel Endre levele Baltazár Dezsőhöz = TtREL 1.1. e) 14 d. 1136/1913. 160 Szintén az idézett levélből értesülünk arról, hogy Kájel Endre szerint „Lencz és Fe- renczy annyit rontottak a maguk névtelen és neves cikkeikkel, hogy nagyon sokat. Az evangéliumi mozgalmak igazi lényegét szinte elhomályosítják, következetes rágalmaikkal talán ideig-óráig megtéveszthetik a tájékozatlanokat, de kik tisztán látják az eredményeket, azok kénytelenek megállapítani, hogy mellé hibáznak az igazságnak.” Az evangélizációs törekvésekkel kapcsolatban a Lelkészegyesületbe írott cikkét - hogy az valóban meg is jelenjen - a szerkesztő helyett inkább Baltazárnak küldte, ezzel az oldalvágással: „Lencznek majd küldök egy cikket a szekularizációval kapcsolatban, ezt rá merem bízni.” 72
