Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)

3. „Ha a tökéletesedés célja felé törni van benne vágy és akarat...” - III.1 Az egyházkerület belső ügyei - III. 1 .a A belmisszió sürgető feladatai

A nemzetiségek által lakott területeken olyan is előfordult, hogy a lelkésznek vasárnaponként rendszeresen három nyelven kellett prédikálnia.148 A hitéleti alkalmak és az iskolai hitoktatás megszervezésében fontos szempont volt a szórványmagyarság számára a magyar nyelv megtartása. Az egyes településeken, ha a lelkész nem is volt folyamatosan jelen, de a kántortanítók közül általában volt ún. előkönyörgő, és létrehoztak leány- és fiókegyházi szervezetet is. A lelkészi kiszállások alkalmával igyekeztek gondoskodni az iskolai hitoktatás és a konfirmációi oktatás megszervezéséről.

A békés-bánáti egyházmegye területe Békés, Csanád, Csongrád mellett Temes, Torontál és Krassó-Szörény vármegyére terjedt ki. Ebben az erősen multietnikus közegben működött a legtöbb, 1913-ban szám szerint 15 szórványgondozó körzet. Az utóbbi három megyében a XX. század elejétől a magyar kormány kezdeményezésére - de a jó munkalehetőségek miatt egyéni elhatározásból is - egyre növekvő ütemben folyt a magyarok letelepedése. Az így létrejövő, részben vagy egészben magyarlakta települések nemzetileg és felekezetileg is nagyon kevert közegben éltek. Ezen a hatalmas kiterjedésű területen a német, szerb, román nemzetiségűek egymilliós népessége mellett 1910-ben 242.000 magyar élt, de közülük is csupán 34.000 volt református.149 A román és a szerb nemzetiségek szepara617 református lélekkel. A lelkész 56 utat tett a misszióban, 50 útja vallástanításra volt, 6 ízben istentiszteletet tartott, kétszer úrvacsoraosztással. 1 ízben esketett, 1 ízben keresztelt és hétszer temetett. Konfirmálást két alkalommal végzett. Gyűlést ötször tartott. Bibliát 34, zsoltárt 30, kátét 35 és más vallásos iratot 218 darabot osztott szét 85 korona 25 fillér értékben. Tisztán a fuvarköltsége 259 korona 50 fillér, ami a napidíjak hozzáadásával 748 korona 24 fillérre emelkedik. A lelkész az adatok szerint maga kénytelen az utak költségét viselni. Erősen sürgeti a lelkész missziói illetményének méltányos összegre felemelését, nemkülönben egy missziói segédlelkésznek beállítását, mert különben kénytelen lenne minden missziói munkát beszüntetni. Egyébként jelentéséből kitűnik, hogy nem csak a legtöbbet dolgozó misszionáriusok közzé tartozik a lelkész, de hűséges és lelkiismeretes is teendőink elvégzésében.” A békésbánáti egyházmegye jegyzőkönyve igazfalvi missziói köre lelkészének tevékenységét leíró szakaszt közli: Gilicze László: A bánáti misszió a XIX. század második felében. (Tanulmány a DRHE Reformációkutató Intézetében.) Az egyházkerületi közgyűlés jegyzőkönyveiben rendszeresen találkozunk a missziói lelkészekről szóló alapos táblázatos kimutatásokkal is.

148 Gilicze László i. m. 2.

149 1913-ban a következő, javarészt XIX. századi alapítású református anyaegyházak működtek: Temes megyében Temesvár, Végvár, Mosnica, Újszentes, Szigetfalú és Klopódia, Torontálban Torontál-vásárhely, Alsóittebe, Hertelendyfalva, Pancsova, Nagybecskerek, Nagykikinda, Krassószörényben pedig Igazfalva, Szapáryfalva, Lu68