Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)

2. Baltazár Dezső pályafutása és püspökké választása - II.3 „Református püspököt választunk hékásom, nem római pápát

amelynek manapság olyan járványos ideje vagyon”. Miközben a materialista eszméktől határozottan elhatárolódott, nagyon gyakorlatias, aktív keresztyénséget hirdetetett: „A tér, amelyen futásomat elvégezni, nemes harcomat megharcolni és hitemet megtartani akarom, maga a valóságos élet, földi és égi boldogulásukért tusakodó emberekkel.” „Hiszen ha az ő országa nem e világból való is, de ebbe a világba való. A keresztyénség nagy eszményei [...] arra valók, hogy belőlük minden halandó ember életére a tudatlantól a tudósig, a kunyhótól a palotáig a földi és égi közvetlen áldás mannái hulljanak.” Ezekből kifolyólag fontosnak tekintette a szociális problémákkal kapcsolatos érzékenységet, ezek orvoslását elsődlegesen a munka kellő megbecsülésével tartotta megoldhatónak. Aláhúzta a hit és a tudomány egymást kiegészítő vonását, meghirdette az egyházi tradíció őrzését, a hitélet mélyítését és a tudományos munka szabadságának megteremtését. Elítélte a felekezeti gyűlölködést. Leszögezte, hogy annak feloldását a cselekvő hazaszeretet középpontba állítása és a népiskolák általános államosítása által tartja megvalósíthatónak. Ameddig ez utóbbi nem történik meg, addig az egyházi népiskolák egyenlő jogi és anyagi helyzetének elérését tűzte ki célul. A fentieken kívül programjává tette az 1848:XX te. következetes végrehajtásának elősegítését, a lelkészképzés modernizációját, az egyházi törvények korszerű korrekcióját, a lelkészi és világi elem egyensúlyának megteremtését.

Az ünnepséget Sütő Kálmán esperes üdvözlő beszéde zárta. Este díszes fogadással fejezték be a napot. A formai azonosságok ellenére ez a püspöki beiktatás mélyreható változások kezdetét jelentette a református egyház felső vezetésében. Ravasz László kellő történelmi távlatból értékelve így látta ezeket: „Baltazár Dezső megérkezése új kérdéseket hozott: lelkészek és világiak, Debrecen és Budapest, a jobb és baloldal egyensúlyának kérdését. A megoldás az lett, hogy a politika a világi vezetőknek maradt, az egyházépítés a lelkészieknek. De amilyen mértékben lett egyre inkább lelki az egyház, jutott döntő szerephez a püspök, míg elérkezett oda, hogy tisztán spirituális motívumokkal a politikai magatartást is inkább ő befolyásolta. Mivel Baltazár inkább politikus és egyházjogász volt, mint pásztor, és teológus gestioja inkább a politikai vezetésben és küzdelemben érvényesült s egyes konkrét esetekben vált aktuálissá; míg a Du- namellék az inspiráció, a lelki motiváció mezején érvényesült inkább.

62