Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)
Mellékletek
3. MELLÉKLET Az egyházkerületi elnökségek értekezletének 1918. november í-jén elfogadott körlevele (forrás: Baltazár Dezső, 1920/1. 93-95O Körlevél Valamennyi magyarországi református gyülekezethez, azok elöljáróihoz és egyéb híveihez. Még a külső háborúságok között is belső lelki békeségben keressük a bölcsesség útját, amely a veszedelmek szövevényéből kivezet. Békességünket megóvja a reménység, amely nem kételkedik az igazság diadalában; sőt Istennél annak bizonyosságát minden kétségek felett éltévé látja. Az elveszített háború szomorúságában, a leverettetés fájdalmában, minden veszteségben és próbáltatásban nem egyebet, mint emberi kísértést látunk s annak felette Isten hűségét; amellyel nem enged feljebb kísérteni, mint elszenvedhetjük; sőt az igazság melletti megállás érdemének idejekorán való szabadulás útját adta. A lelkek tehát maradjanak békességben és erősségben. Sokszor kitöltötte már a forgó idő a búsulásnak és a haragnak poharát magyar református egyházunkra, sokszor voltunk alávetetten véresre tiporva; de megépültünk újra, mert felemelt bennünket, meggyógyított és megerősített kitartásunk, hitünk, reménységünk, igazságunk. Ha hitegetve jártak is felénk az idegen tudományok szelei, ha fenyegetve törtek is ellenünk földi hatalmasságok: megmaradtunk, változás, ingadozás és elhajlás nélkül az őrhelyen; amit számunkra Isten az evangéliumi és magyar alkotmányos szabadság együttes szolgálatával kijelölt. Ez a hivatás szabja meg most is útjainkat, amikor a világ nem a szokott formában háborog velünk s amikor a megejtő szavak méze idegen gondolatokkal akarja józanságunkat felemás igába rekeszteni. Minket a történelem tanít, a történelem, melynek legfényesebb lapjait mi írtuk: magyar reformátusok. Mi írtuk cselekedetekkel. Nép egyháza lévén, irányunk meghatározója, törvényeink lelke, intézményeink ereje a demokrácia volt. A demokrácia nem egyéb, mint népuralom megszabott renddel, szabályozott szabadsággal. Nem olyan szabadsággal, amely jog az igazságtalanságra és ürügy a bűnre, hanem olyannal, amelynek van belső ereje: van 227
