Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)
Mellékletek
2. MELLÉKLET Részlet Kis Ferenc Baltazár Dezső második harctéri útjáról készített beszámolójából (forrás: TtRE jkv. 1919. 14. sz. 15-17.) „A gyakorlati lelkipásztorkodás és lelkigondozás igazi remeke volt az a munka, amelyet a püspök a harctéren végzett. Első renden és mindenek felett az evangéliumot hirdette, azt az evangéliumot, amely a földet nem rúgja ki a lába alól, sőt a hazává eszményült rögnek szenvedelmes szeretetére, megvédésére, szabadon fenntartására hevít, de nem téveszti soha a végcélt: a mennyei hazát, a boldog Istennel a Krisztusban való örök egységet; az evangéliumot, amely az istenfiúság nagy testvériségével kiegyenlíti a föld hatalmasai s az utolsónak mondott nincstelenek között a keresztyénség szégyenére kialakult különbségeket s a legegyszerűbb küzdőt, vagy a küzdelemben ronccsá vált alakot az emberi méltóság ormára állítja s magát érzi megtisztelve, ha a föld kicsinyeivel kezet szorít; azt az evangéliumot, amely az elkerülhetetlenül reánk kényszerített háború őríi- letes csatazajában is békét hirdet, nem az ellenség előtt a fegyvereit lerakó, magát, véreit, nemzeti eszményeit meggyalázó békességet, hanem benső békét, lelki békét, az Isten akaratán megnyugodni tudó, az Istenbe vetett bizalomból önmagát tápláló, s az eleve elvégzés lelket egyensúlyban tartó, tehát soha fel nem bomló belső harmóniát, önmagával és az Istennel megzavarhatatlan összhangot; azt az evangéliumot amely a veszélyek között a halállal szemben a marcangoló testi fájdalmak között reménysége, bizodalma horgonyát az Isten trónusába akasztja s ha a hegyek a tengernek közepébe bedűlnének is, tudja kinek hisz és s bizonyos benne, hogy Istenének áll vagy esik. Ezt a világot megváltó, embereket fenntartó örvendetes üzenetet hirdette a püspök az előre biztosított istentiszteleteken, az első állásások mögött rögtönözve tartott adhortatiokban, a lövészárok megszólított egyéneinek, a kórházak borús szemű lakóinak, s a haditerület egyes templomaiban felekezeti különbség nélkül összesereglett hallgatóságnak. Ezt az üzenetet tolmácsolta az úri szent vacsora minden lehető alkalommal kiszolgálása közben, midőn bűneiken bánkódó, sérült lelkeket, a Krisztus váltsághalálának, bűnöket megbocsátó isteni örök irgalomnak karjaiba vette, s a rájuk várható bármi sors nyugodtan elfogadására acélossá tette. 225
