Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)

5. „A VÁDAT MEGÉRTETTEM, HATÁROZOTTAN TAGADOM” - V.2 Román megszállás alatt - V.2.c Az egyházi élet újrarendeződése

formátussága így annak ellenére pusztulásra lesz ítélve, hogy a békeszerződésben egyházi és iskolai önkormányzatuk tiszteletben tartására ígéret tettek. S végső soron „...a magyar protestantizmus is osztozni fog a cseh és lengyel protestantizmus sorsában, s rajtunk, kik hivatva valánk a kelet evangézilására, nemsokára úrrá lesz a diadalmasan előretörő keleti egyház”. Ennek a helyzetnek az elkerülésére azt javasolták, hogy a békeszerződésben külön, nemzetközi garanciákkal garantálják a magyar református egyház korábbi szervezeti egységének fennmaradását, további szabad működését és fejlődését. „Múlhatatlanul szükségesnek tartjuk - írták -, hogy a Magyarországi Református Egyházat alkotó öt egyházkerületet (püspökséget) közigazgatásilag egységbe foglaló egyetemes konventnek s ugyanazokat törvényhozásilag egybefoglaló országos zsinatnak eddigi jog- és hatásköre nemzetközileg biztosíttassék s biztosíttassék gyülekezeteink számára az a jog, hogy szükségleteket a hívek önmegadóztatásán felül állami segélyekből és egyetemes egyházi hozzájárulásokkal fedezhessék.” Az egyház szervezeti egységének megtartására irányuló törekvések közvetlenül érintették a tiszántúli egyházkerületet is. A román csapatok kivonása után kialakuló új országhatárok a kerület történelmi határait is átformálták. Magyarország új határain kívülre került: az akkori Csehszlovák Köztársasághoz mintegy 90 egyházközség 140.000 taggal, Romániához 183 egyház és számos hozzájuk tartozó filia 250.000 reformátussal, a Szerb-Horvát Királysághoz 9 anyaegyház a hozzájuk tartozó szórványokkal.467 A Trianonnal előállt helyzet sokkolóan hatott a reformátusságra. Az elszakított területek egyházai az utódállamok ellenérdekeltsége miatt csak nagy nehézségek árán tudtak újraszerveződni.

467 Szabadi István: Adalékok a történelmi Tiszántúl református levéltárainak Trianon utáni történetéhez. 1. (Kézirat a szerző tulajdonában).

196