Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)
5. „A VÁDAT MEGÉRTETTEM, HATÁROZOTTAN TAGADOM” - V.2 Román megszállás alatt - V.2.a Kapcsolatfelvétel a románokkal és a nagykárolyi királyfogadás
helyét. A rekvirálások során a lakosságot érintő veszteségek kárpótlására vonatkozó román ígéretek leginkább csak szavak maradtak. A megszálló csapatok méreteit mutatja, hogy a katonákat és a hadi felszerelést a város laktanyái mellett, számos gyárban-műhelyben tudták csak elhelyezni, de ezeken kívül a szállodákban és a magánlakásokban még mintegy 600 szobát is lefoglaltak. Kezdetben a Kollégium épületét ők is kórházi célokra használták, de rövid időn belül, már május 18-án elhagyták.430 A debreceni egyházi vezetők nagyon rövid időn belül felvették a kapcsolatot a román megszálló csapatok vezérkarával. Erre az adott apropót, hogy a vörös katonák által elhurcolt debreceni polgárok feleségeinek küldöttsége április 24-én, Uray Sándor és Lindenberger János plébános részvételével, Baltazár Dezső vezetésével közbenjáró látogatást tett Dimitres- cunál.431 A püspök kérte a tábornok közbenjárását a túszok érdekében, de egyéb kérdésekben is sort kerített puhatolózó tárgyalásokra. A tábornok ekkor újra hangoztatta, hogy ők az antant megbízásából a kommunizmus ellen harcolnak és ígéretet tett arra, hogy mindent elkövet a túszok kiszabadítása érdekében. A politikai és jogi viszonyokkal kapcsolatban kijelentette, hogy az 1918. október 31. előtti állapotokat tekinti mérvadónak. Ennek a látogatásnak is hatása volt arra, hogy Dimitrescu, a statáriá- lis körülmények ellenére, már április 26-án rendezett újabb tárgyalásuk során engedélyezte az istentiszteletek és a május 7-re összehívott egyházkerületi közgyűlés megtartását. Kikötötte, hogy a templomokban és a közgyűlés során rendzavarás, és a román megszálló hadsereg ellen izgatás nem történhet. Biztosítékként elfogadta a püspök személyes felelősség- vállalását. Ezzel kapcsolatban Baltazár Dezső kijelentette, hogy a lelkészi kar tagjai közül csak Jánosi Zoltán magatartásáért és szavaiért nem tud a felelősséget vállalni.432 A megszállás kezdetétől fogva folyt a proletárdiktatúra alatt szerepet vállalók utáni kíméletlen hajsza. Ez sok visszaélésre adott lehetőséget és az emberi gyarlóság újabb szomorú példáit hozta. A román katonák tapintatlan fellépése miatt sok kellemetlenség érte a lakosságot, gyakori volt az igazoltatás, indokolatlan motozás, házkutatás. De nemcsak a román katonák önkényeskedtek, hanem a helyi lakosok közül is sokan régi ellenségeikkel szembeni leszámolásra igyekeztek felhasználni az új helyzetet. Besúgók sora segítette a román katonaság munkáját. Az ideiglenes polgár430 A debreceni ref. tanítóképző = LE 1919.199-200. 431 Baltazár Dezső, 1920/1.148-149. 432 Baltazár Dezső, 1920/1.149. 180
