Petrőczi Éva: Holt költők társaságában. A Puritanizmuskutató Intézet és a Medgyesi Pál Puritán Kiskönyvtár emlékére - Nemzet, egyház, művelődés 9. (Sárospatak, 2014)

Biblicitás és kora újkori erdélyi valóság Pápai Páriz Ferenc lakodalmi színdarabjában

mint a fentiekben említett, jóval korábbi angol pályatársainak. Mindössze két ív terjedelmű lakodalmi köszöntőjét újra meg újra végigolvasva maradéktalanul egyetérthetünk Arany János régi költőinkre vonatkozó megállapításaival, s az őt idéző Horváth János szavaival: „Arany állapította meg e régi jó verselőinkről, hogy a ritmus »fényoldala« verselésüknek. Valóban csak rímelésüknek egyébként érthető kezdetlegessége miatt nézi le őket — ha ugyan olvassa - a fölületes világ. Ha valaki az általuk hibásaknak vagy romlottaknak minősített sorokban a szabad szótagszámúság bizonyítékait látja, vajon mit lát a hibátlanoknak szinte százszor annyi tömegében?”167 Igaz, a kiváló Pápai Páriz Ferenc felező tizenkettesei olykor-olykor még tizenhár- masba csusszannak, reáliáinak gazdagsága, kora Erdélyének, egyházi-társadalmi viszonyainak életteli megjelenítése azonban méltó nagyhírű puritán életvezetési könyv-szerző apjának, Pápai Páriz Imrének kegyességi „bestselleréhez”, a Keskeny «7-hoz.168

Pápai Páriz poétái képességeinek vázlatos jellemzése után természetesen felvetődhet bennünk a kérdés: miért éppen az ügyesen verselő, de poeta natus-ndk semmiképpen nem tekinthető, nagytekintélyű enyedi professzor, teológus és orvosdoktor lett az esküvői versezet szerzője? A válasz elsősorban a vőlegény famíliájának, a Telekieknek, s a Pápai Párizok több generációjának szerteágazó kapcsolataiban rejlik. Ez a patrónusokat és patronáltakat összekötő viszonylatrendszer esetükben azonban jóval több, nemesebb és emelkedettebb volt egyszerű érdekközösségnél. Az erre vonatkozó példák és bizonyítékok száma végtelen, ezúttal csak néhányat említhetünk meg. Érdekes módon - bár a Telekiek és a menyasszony családja, a Bethlenek is, éppen az enyedi kollégium révén, napi szintű kapcsolatban álltak Pápai Páriz Ferenccel - ő, a korabeli szokásoktól eltérően, egyetlen főrangú család alumnusa sem volt ifjú éveiben, külhoni peregrinációja idején. Ahogyan Nagy Géza írja: „Tanulmányútra induló legtöbb kortársától eltérően tehát nem szerzett magának hazai egyházi vagy főúri patrónusi támogatást, nem vállalt főrangú ifjak mellett megélhetést, és kitűnő tanulmányi lehetőségeket biztosító efórusi, magántanítói megbízatást sem. Kizárólag a maga szerény anyagi erejére, pártfogói ajánlóleveleire, ismerősei, jóakarói néhány tallérnyi segítségére támaszkodott, és a külföldön szerzendő támogatásban, ösztön167 Horváth János 1948,199.

168 A Keskeny út részletes elemzése: Petrőczi Eva 2011/11.

81