Petrőczi Éva: Holt költők társaságában. A Puritanizmuskutató Intézet és a Medgyesi Pál Puritán Kiskönyvtár emlékére - Nemzet, egyház, művelődés 9. (Sárospatak, 2014)

Mikolai Hegedűs János, egy teológus-fordító-grammatikus a XVII. századból

A fenti idézet abszolút markáns, határozott magyarázatot ad arra, miért gazdálkodott Mikolai Hegedűs (is) olyan szabadon egy-egy idegen szöveggel, amikor azt magyarra ültette át. Fenti előszava ugyanis valóságos „an- ti-belletrisztikai credo”, amely rigorózusan hárítja el a szépírói, netán poétái hivatást, mint Isten dolgainak képviseletétől távoli, gyanús és erkölcstelen üzelmet, világi hívságot.

Ennek ellenére nem állíthatjuk, hogy akár Mikolai Hegedűs János, akár a többi 17. századi teológus-fordítónk szöveg-újraépítő helyett szövegromboló kontárnak tekintendő. Peter Burke Lost and Found in Translation.. .című, nevezetes előadásában a mi „muszáj-műfordítóinkat” is pontosan jellemzi, amikor így ír: „A kulturális fordítás elméletével irodalomtudósok (Thomas Beidelman, Gisli Pálsson, Cf. W. Kissel, Douglas Howland, Paula G. Rubel. Abraham Rosman) egy csoportja foglalkozott. Elméletük a történet- írásban és a mindennapokban is jól használható. Ismételten hangsúlyozták, hogy maga a megértés aktusa is egyféle fordítás, az idegen háziasítása, más emberek elméleteinek és gyakorlati tevékenységének lefordítása a mi saját szókészletünk (e fogalom szó szerinti és metaforikus értelmében egyaránt!) megfelelő elemeire.”52

Mindezen dolgok summájaként: meglehet, sem Medgyesi Pál, sem Mikolai Hegedűs János nem állnák ki - ha manapság még létezne ilyen - egy szigorú kontrollszerkesztés tűzpróbáját. A magyar nyelvnek és a magyar irodalomnak azonban szüksége volt rájuk és pályatársaikra ahhoz, hogy nyelvünk és irodalmunk eljuthasson mai állapotába.

52 Burke, Peter 2005,4.

29