Petrőczi Éva: Holt költők társaságában. A Puritanizmuskutató Intézet és a Medgyesi Pál Puritán Kiskönyvtár emlékére - Nemzet, egyház, művelődés 9. (Sárospatak, 2014)
Mikolai Hegedűs János, egy teológus-fordító-grammatikus a XVII. századból
PETRŐCZI ÉVA: HOLT KÖLTŐK TÁRSASÁGÁBAN Bár - mint jeleztem is — e szövegkurtítás látszólag teljesen az ellentéte a Medgyesire oly jellemző szövegbővítésnek, mindkét fordítói „lazaság” hátterében az áll, hogy a tizenhetedik században a szöveghűség egyáltalán nem tartozott a fordítókkal szemben támasztott elvárások közé. Bízvást mondhatjuk: az angol nyelvű (és egyéb) vallásos irodalom átültetői sokkal inkább arra összpontosítottak, hogy magyar szövegváltozataik alkalmasak legyenek a más nyelven írott spirituális tartalmak közvetítésére, mintsem a honi szövegváltozat pontosságára, esztétikai szépségére. Teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy közülük még azok az átlagosnál nagyobb litterátusi-grammati- kusi tudatosságú teológusok is - mint éppen Medgyesi és Mikolai Hegedűs — meglepődnének, az utóbbi időkben olykor rájuk ruházott „műfordító” nevezeten. Itt azonban meg kell jegyeznünk: bármennyire idegennek érezték is mindketten a „tarafarázást”, a szavak cifra fűzését, díszítgetését, személyiségük megmutatását, bár mindkettejük fordítói munkájából kitetszik nagyon eltérő egyéniségük. Medgyesi jóval emocionálisabb, színesebb, szépirodal- mibb szöveget választ, mint a logikáért, pedagógiáért és grammatikáért, s a nálunk olyannyira hiányzó népoktatásért nyilvánvalóan hevülő Mikolai Hegedűs. Az ő fordítói hitvallása egyébként nem csupán a Tüzes oszlop erősen nyelvészkedő utószavában nyilvánul meg, hanem az ugyancsak Utrechtben napvilágot látott Biblia tanúi Kaposfalvi Pálhoz és Szentpéteri Jánoshoz, egy sárospataki iskolamesterhez, illetve egy erdőbényei lelkipásztorhoz intézett ajánlásában.50 E szövegből ugyancsak idézünk: „...hanem a Sión falai rakattatására, ha tsak egy követskétis, vigyen örömmel gyengeségem... Es noha ez nem valami oly tarafarás munka, nem e’ világi bölcs methodusra cirkalmaztatott, nem pompás szókkal mázoltatott; Mindazonáltal vagyon bizony mégis neki, mivel kerkedgyek, hogy tudniilik ö a cifra festett szokat az Órátoroknak és Rhytmystáknak hagyván, a’ himes szokat a’ fülök viszkettetök olvasására és hallgatására botsátván szol ö a’ bölts Istennek azon szavaival, kinél böltsebb szollás soha nem adatik. Hasznosis ez, szükséges valóba; avagy tsak ezértis most elsőben, hogy ez által vonattassanak el a’ gyengék ama’ sok mese mon- dásttul, motskos szófia beszédektől, király fia kis Miklós költött szerentséi- tül.”51 50 Mikolai Hegedűs János 1648/11. 51 Mikolai Hegedűs János 1648/11, * 2r-v. 28
