Petrőczi Éva: Holt költők társaságában. A Puritanizmuskutató Intézet és a Medgyesi Pál Puritán Kiskönyvtár emlékére - Nemzet, egyház, művelődés 9. (Sárospatak, 2014)

Mikolai Hegedűs János, egy teológus-fordító-grammatikus a XVII. századból

PETRŐCZI ÉVA: HOLT KÖLTŐK TÁRSASÁGÁBAN

sarkallta korábbi kutatásokra Szily Kálmánt, aki - okkal-joggal — a „Debre- tei Márton Uramnak” címzett, ugyancsak nyelvészeti fejtegetésekben gazdag parainesis szerzőjében is Mikolai Hegedűst üdvözli szerzőként, amelyet korábban - tévesen — az ugyancsak Hollandiában peregrináló, s ugyancsak puritanizmus-közeli Csepregi Turkovics Mihálynak tulajdonítottak.41 Mikolai Hegedűs János szerzőségét itt Szily éppen a Tüzes oszlop egyik pasz- szusa alapján ismeri fel: „Ugyancsak 1648-ban, ugyancsak Hollandiában jelent meg külön czimlapokkal, de egybekötve, 4 magyar munka, ugyanegy szerzőtől, Mikolai Hegedűs Jánostól (RMKT I. 812, 813, 814, 815. sz.) Az első nyomtattatott Ultrajectomban, a Tavaszi második howban, a következő Trajectomban, Böjt-elö Howban, a harmadik (Ultrajectomban, a Nyári első howban). Ismerős hang: how üti meg a fülünket és a jó nyomon járás biztos reménysége száll lelkünkre. Az első munka (a Tüzes oszlop!) végén (134-138. egy utószót találunk, a mely teljesen igazolja reménységünket. »írjunk w betűt az ilyen szók után mint ow, hiw, sziw, pl. ow Testamentum, hiw szolga stb.«”42 Ilyen elkötelezett nyelvészeti-nyelvművelői érdeklődést minden időben a latin nyelv erőteljes vonzásában élő tudósok-fordítók mutattak.

Belepillantva ezek után az utószóba, emeljük ki e sokat elemzett szöveg számos tanúsággal szolgáló, ezúttal nem hangtani-helyesírási, hanem a magyar szaknyelv-alkotást érintő részletét: „Keresztyén Olvasó, ezen fordításbéli munkám közben, egy nagy akadályra találtam, mellyet által sem hághattam, elkerengeni sem akartam. Akadálynak mondhatom ez aránt a’ Logicus terminusokat, és t. avagy az okasság Mesterségének (t.i. a filozófiának) szavait, nem ő magokért: Mert úgy azok, a’jo dolgoknak megértésére való gyertyák, kala(h)uzok és segédek; hanem ezért: Mert úgy tudom, hogy a’ mely nyelven azoknak tudása vagy jo kifejezése nintsen; ott azok mind a külső mind a belső jo dolgokban, valóba nagy akadályok: Nagy segédség ellenben azoknak tudása.”43

Mikolai Hegedűs itt nyilvánvalóan nyelvünk korabeli „finomhangolásra”, mélyebb és elméletibb gondolatok kifejezésére alkalmatlan voltát fájlalja. Szikárabb megfogalmazásban: a terminus technicusok hiányát. Meglehet, ezért is választotta Grosse szövegének latin változatát fordítása alapjául:

41 Szily Kálmán 1918.

42 Szily Kálmán 1918,176.

43 Mikolai Hegedűs János 1648/1,134-138.

24