Petrőczi Éva: Holt költők társaságában. A Puritanizmuskutató Intézet és a Medgyesi Pál Puritán Kiskönyvtár emlékére - Nemzet, egyház, művelődés 9. (Sárospatak, 2014)

Mikolai Hegedűs János, egy teológus-fordító-grammatikus a XVII. századból

jellemezte őt: »Kegyes és nagytudományú ember volt, ernyedetlen szorgalmú... jó textológus, igen képzett a keleti nyelvekben.«” Számunkra ebből a laudációból Horton textológiai és orientalistái erényei lehetnek informatív értékűek; Mikolai Hegedűst, alig egy évvel a vele valószínűsíthető találkozás után a magyar nyelv „vékony állapotán” kívül akár még Horton példája is sarkallhatta legalább annyira grammatikusi, mint teológusi utószava megfogalmazása során. A fentiek figyelembe vételével is tény és való, hogy Mikolai Hegedűsre elsősorban nem Anglia, s nem angol szellemi vezetők voltak döntő hatással, hanem a holland Gisbertus Voetius, akiről a Biographisch-Bibliographisches Kirchenlexikon ezt írja: „Professzorként is nagy figyelmet fordított a papi szolgálat és a tudomány összekapcsolására.”37

Bartók István igen alapos fordítástörténeti áttekintésében van egy mondat, amely - közvetve bár — ugyancsak abba az irányba mutat, hogy a nagynevű holland professzor Mikolai Hegedűs munkásságának egyik vezércsillaga lehetett. Bartóknál ugyanis ezt olvassuk: „Voetius Gisbert nem engedte, hogy munkáját, »in vernaculas linguas« fordítsák”.38 E megjegyzés arra utal, hogy Voetius ugyanolyan, vagy még szenvedélyesebben „deákos” elme volt, mint a magyarok. Még az is elképzelhető, hogy Alexander Grosse plymouthi prédikátor először 1641-ben megjelent, majd hamarosan latinra is lefordított munkáját, az A Fiery Pillar of Heavenly Truth-t latinul ő adta Mikolai Hegedűs kezébe. Az angol eredeti helyett a latin fordítói nyersanyag kiválasztását mindenképpen — legalábbis részben — Voetius hatásának tulajdoníthatjuk, hiszen - mint Molnár Szabolcs is hangsúlyozza — Mikolai Hegedűs a nyilván Angliából hozott eredeti szöveget mutatta meg utrechti mesterének.39

Arra nézvést, hogy Mikolai Hegedűs miért is választotta a szövegromláshoz, félreértésekhez is vezethető fordításból-fordítást, még egy további, az ő tollából származó választ is kapunk, a Grosse-átültetés nevezetes , a tizenkilencedik század óta oly sokszor idézett utószavából, amelyet Toldy Ferenc is közöl, A régi magyar nyelvészek Erdősitől Tsétsiig című, a magyar nyelvészet fejlődéstörténetének felvázolására vállakozó kiadványában.40

Igaz, Toldy e fontos könyvében csak a „némely nyelvészeti érintések” sorába rendeli a Mikolai Hegedűs János-szöveget, mégis, ez a megjelenés

37 http://www.bautz.de/bbkl/v/voetius_g.shtml (Megtekintés: 2011. április 22.)

38 Bartók István 1993,468.

39 Molnár Szabolcs 2005.

40 Toldy Ferenc 1866, XVI.

23