Petrőczi Éva: Holt költők társaságában. A Puritanizmuskutató Intézet és a Medgyesi Pál Puritán Kiskönyvtár emlékére - Nemzet, egyház, művelődés 9. (Sárospatak, 2014)
Nadányi János: egy 17. századi magyar poéta a latin nyelv maszkjában
tek: az mely authort egyitek olvas, ebéd s vacsora felett ki-ki az mit olvasott, elöl beszélje, s az étel után való recreatióban is arról beszélgessetek. S mind peniglen deákul s azoknak az auktoroknak stílusának observatiójával, az mennyire lehet. így leszen az, hogy az mit olvastok, in succum et sangvinem vertalódik, egyiktek az mit olvas, az mástoknak használni fog. Ennek okáért egy authort kiváltképpen mindketten ne olvassatok.”67 68 Egy ilyen apai intelembe belepillantva már szinte természetesnek érezzük, hogy az ebből az írott szót megbecsülő légkörből érkezett Nadányi János 1663-ban Amszterdamban kiadott Magyarország-történetét, a Florus Hungaricus-t6S, amelyet augusztusi megjelenése után, — ugyanazon év végén — éppen a nem csupán műkedvelő literátornak, hanem már főfoglalkozású írónak számító James Howell fordította le angolra. Gömöri György valószínűnek tartja Nadányi és Howell személyes kapcsolatát, de leglábbis azt, hogy a fordításban segíthette őt Anglia egy másik neves „Hungarus”-a, az ugyancsak köreihez tartozó kiváló latinista, Jászberényi Pál. Az mindenesetre a személyes ismeretség irányába mutat, hogy Howell így írt az előszóban: „Ami miatt még bocsánatot és elnézést kell kérnünk, az a mű stílusa, amely csupán arra törekszik, hogy érthető angol legyen, de amely merev szerkezetek és megszorítások közé (t.i. a latin nyelv szigorú szabályaiba!) van zárva, s így nem tud szabad nyelven lélegzeni.69 Ilyen, egyértelműen stilisztikai-esztétikai jellegű apológiát nem sokat találunk a tizenhetedik században. A bocsánatkérést teljesen érthetőnek, helyén valónak érezzük, ha latinul is, magyarul is megismerkedünk a Florus Hungaricus Leidenben, 1663 június idusán keltezett ajánlásának egy részletével, amelynek címzettjei Rhédei Ferenc és Nadányi Miklós, akik Nadányi János peregrinációját, s Florus-ihoz szükséges ismeretei megszerzését lehetővé tették. Ez a szöveg, az abban az időben megszokott, kopár hálaszózatokhoz viszonyítva, prózai formában is tiszta költészet. „Te, jeles Rédei Uram, akihez családunk valami sorstól rendelt vonzalom révén kezdettől fogva kötődik, Te engem zsenge gyermekkoromtól fogva átöleltél, és amikor külhoni vidékeken időztem, bőkezűen megsegítettél. Kétségkívül többet is juttattál volna, ha e háborúk miatt nem kerültünk volna végső szükségre: hazától, oltártól, tűzhelytől megfosztva, társakként a könnyes vándorlásban, szerteszét futottunk, nem tudva, hol 67 Uo., 121. 68 Legújabb kiadása: Nadányi János 2001. 69 Gömöri György 1996. 39
