Petrőczi Éva: Holt költők társaságában. A Puritanizmuskutató Intézet és a Medgyesi Pál Puritán Kiskönyvtár emlékére - Nemzet, egyház, művelődés 9. (Sárospatak, 2014)

Biblicitás és kora újkori erdélyi valóság Pápai Páriz Ferenc lakodalmi színdarabjában

„Nálunk az emberek nem egy elméjüek;

Némellyek a’ házasságban holtig hivek,

Együtt jól keudik és együtt jól vénülnek,

Utszát-is eltöltik szép sereg gyermekek.

De vannak ollyak-is kik ezt nem mívelik;

Feleséget vésznek, tserélten tserélik, fűzfa hitenk tarttyák, mellyel öszve kötik,

Hitről hitre menni lelkek nem irtózik.”202

A tizenegyedik beszélgetés lelkigondozói motívumai után ismét egy kis erdélyi szociológia következik, amikor Bethuel felesége, Móka, s maga Bet- huel is erőszakos vendéglátónak bizonyulnak, „tíz napi mulatás”-ra és „kövér pulyka, lúd, füstölt pecsenye”-útravalóra igyekeznek rábeszélni az útra készülőket. Az eredeti bibliai történet felidézése ezek után már különösebb mellékszálak nélkül szövődik tovább, rokonai földjére érkező Rebeka felfedi lefátyolozott, szép orcáját, s engedelmességet fogad Izsáknak, aki anyja, Sára egykori sátrába vezeti jövendőbelijét:

„Mind személyed, termeted, mind szavaid szépek, Szerelmedben merültem és rajtad örvendek;

De régen vár az Atyám, veled már bé-megyek,

Az édes-Anyám Sára sátorába viszlek.”203

Hogy Pápai Páriz itt miért nem árnyalja jobban a friss mátkapár találkozását, arra darabjának záróakkordja, a Chorus ad választ. Ebben ugyanis a Telekiek és Bethlenek mint felekezet- és magyarságvédő famíliák iránti tiszteletből és szeretetből, egész szépírói eszköztárát bevetve, valósággal felizzítja szövegét. Külön-külön magasztaló sorok jutnak az örömapának, Bethlen Miklósnak, továbbá az örömanyának, Rhédei Júliának, hogy azután az igazi érzelmi csúcspont a vőlegénynek és a menyasszonynak jusson, akinek szerelme és frigye természetesen a bibliai metaforákból kap méltó ékességet:

202 Uo„ 862.

203 Uo„ 878.

91