Petrőczi Éva: Holt költők társaságában. A Puritanizmuskutató Intézet és a Medgyesi Pál Puritán Kiskönyvtár emlékére - Nemzet, egyház, művelődés 9. (Sárospatak, 2014)
Egy „képes ember” képtelen képei- avagy: széljegyzet a Bunyan-illusztrációk margójára
PETRŐCZI ÉVA: HOLT KÖLTŐK TÁRSASÁGÁBAN ra. Mintha a huszadik század második felének művésze megelégelte volna az „alantjáró”, paraszt- és iparosforma szerzői alakmásokat, s egy korabeli angol nemes ifjú előkelő külsejével, tartásával akarta volna hangsúlyozni a Bunyan-mű nemességét, emelkedettségét. Szöges ellentéte ez a tendencia annak, ami e széljegyzet bevezetőjében már felbukkant, hogy tudniillik a Zarándok-kiadások képi világa évszázadokig egyhangú és szegényes volt. Lezárásul idézzük e kérdésben a kényes-finnyás angol főrend és esszéíró, Lord Macaulay véleményét: „Jellemző az a körülmény, hogy egészen a legutóbbi időkig A zarándok útjá-nak számtalan kiadása mind a kunyhók és a cselédházak számára készült. A papír, a nyomtatás, a képek mind a leghitványabb minőségűek voltak.”109 Ami a papír és képminőséget illeti, sajnos, ez a szigorú macaulay-i állítás maradéktalanul igaz, a régi kiadásokból bescannelt rajzokból itt csak egyet tudunk közölni, mert a képeken átütnek-átlátszanak a takarékosan az ábrák túloldalán folytatott szövegek, betűk. Mindazonáltal Lord Macaulay lekezelő hangnemű állításának első felét nem fogadhatjuk el: kísérte-kísérje bármilyen olcsó, szegényes képi világ, Bunyan szövegének ereje lebírhatatlan, képei színesek, elevenek és romolhatatlanok, nincs az az esztétikai szépség iránt vak kiadó, amely hatásukat képes lenne gyöngíteni. 3. kép 4. kép 109 Macaulay,Th. B. 1905., 5. 56
