Petrőczi Éva: Holt költők társaságában. A Puritanizmuskutató Intézet és a Medgyesi Pál Puritán Kiskönyvtár emlékére - Nemzet, egyház, művelődés 9. (Sárospatak, 2014)
Nadányi János: egy 17. századi magyar poéta a latin nyelv maszkjában
PETRŐCZI ÉVA: HOLT KÖLTŐK TÁRSASÁGÁBAN adányi János, akinek családjában a költői tehetség csak a huszadik század jeles bihari poétájában, Nadányi Zoltánban tetőzött, nem csak történelmi nevet viselő família sarja volt, de apja, az „egyversű” Nadányi Mihály révén közvetlenül is költői talentum birtokosa lett, amelynek azonban - sejtésünk szerint - nem tulajdonított különösebb jelentőséget. Életét elsősorban református lelkészként, tanárként, történészként és jogászként élte le.64 Igaz, ez az egyetlen, Jánosénál egy generációval korábbi vers, amely a versfőkben a MJCHAEL NADANJ nevet is kiábrázoló tizenhat Balas- si-strófa, nem akármilyen alkotás. Nadányi János apja, Barcsai fejedelem hűséges ítélőmestere akkor írta ezt az amatőrtől szokatlanul nagy ívű és mesterien megkomponált költeményét, amikor II. Rákóczi György rendelkezése szerint „Fogarasban feje elüttetni megparancsoltatott vala.”65 Általános jelenség, hogy a halál közeli pillanatok még a szerényebb képességű versírókat is szokatlan erejű költői teljesítményekre ösztökélhetik, itt azonban minden bizonnyal ennél az egyszeri felindulásnál jóval többről van szó. Az esetleges költői tehetségen túl arról, hogy ez a nevezetes bihari família nyilvánvalóan többre tartotta a „literatúrai” a kortárs nemesi családok átlagánál. Elegendő, ha beletekintünk Nadányi Mihály három évvel a halálos ítéletet megelőző, testamentumnak is tekinthető parainesisébe, amelyet pe- regrinációra induló fiának írt. Ebben a bölcs tanácsok sora - ez időben meglehetősen szokatlanul - nem vallási tartalmú útravalóval kezdődik, hanem az irodalom, igaz, nem a költészet, hanem a világi és egyházi történetírók említésével: „Elsőben is ha felmégy, az literatúráknak megtalálásához fogj, egynéhány historicusokat mind külső s mind ecclesiasticusokat szerezvén.”66 S hogy az idősebbik Nadányi nem csupán pro forma kezdi mondandóját a literatúrával, az a „tanulásnak módja” című bekezdés már valóban a tényleges irodalomra összpontosító részletéből teljesen nyilvánvaló. Ez a szö- veg ugyanis olyan, hogy akár egy huszadik-huszonegyedik századi egyetemi szemináriumi programként, sőt, alkotó írás óraként is megállná a helyét, a latinos fordulatokat leszámítva: „Nem elég penig az literatúrát csak hallani s olvasni, hanem in usu kell beszéd s írás által fordítani. Azért ezt cselekedjé64 A Nadányi famíliáról teljes részletességgel: Bakó Endre 2007. 65 Szalárdi János 1980,51. 66 Nadányi Mihály 1990,120. 38
