Petrőczi Éva: Holt költők társaságában. A Puritanizmuskutató Intézet és a Medgyesi Pál Puritán Kiskönyvtár emlékére - Nemzet, egyház, művelődés 9. (Sárospatak, 2014)

Mikolai Hegedűs János, egy teológus-fordító-grammatikus a XVII. századból

vei olyan időtállónak bizonyultak, hogy még halála után négyszáz évvel is őt idézik a fordításelmélet tudományának egyik korai, de mindmáig autentikus megalkotójaként. így Frederick M. Rener is őt citálja megkerülhetetlenül fontos könyve, az Interpretatio: language and translation from Cicero to Tytler „A fordító mint nyelvész” című fejezetében. Többek között ezt írja: „A fordításról szóló értekezésében Humphrey hangsúlyozza mindazokat az előnyöket, amelyekhez a trivium három szabad művészete, közelebbről a nyelvtan, a dialektika és a retorika juttatta a fordítót. Kijelenti (t.i. Humphrey), hogy akadhatnak olyanok, akiknek véleménye szerint e három stúdiumnak semmi jelentősége (t. i. a fordítók szempontjából!), mindazonáltal a valóság az, hogy e tudományok közül mindhárom fontos funkciót tölt be, mégpedig két szempontból: ezek segítik a fordítót az eredeti szöveg megértésében, s — ami még lényegesebb - magát a fordítás munkáját is gördülékenyebbé teszik... Humphrey azt a tényt akarta hangsúlyozni, hogy a nyelvtan jelentősége nem csupán általában alapvető fontosságú a tanulás szempontjából... hanem a fordításban különösen is az.”30

Bár a terjedelmi korlátok miatt a hossszabb citátumoktól tartózkodnunk kell, érdemes idéznünk a Rener-könyv Humphreyra vonatkozó konklúzióját, mert e sorok világíthatják meg igazán, illetve helyezhetik nemzetközi kontextusba Mikolai Hegedűs szenvedélyes „grammaticusi” utószavának jelentőségét. Illetve, ami talán még fontosabb: megerősítik azt a sejtésünket, hogy az Anthony Wotton és más korai angol puritánok szellemiségét továbbvivő, valószínűleg a londoni Gresham College-ban is megfordult, latinul jól tudó, hiszen Grosse művét a latin változatból, az angolba legfeljebb beletekintve fordító magyar peregrinus ismerhette, s a magyar viszonyokra igazította az ugyancsak harcos puritán és még harcosabb nyelvész-fordító Humphrey legfontosabb művét.31: „Humphrey feltételezése abba a végkövetkeztetésbe torkollik, hogy a nyelvtan az egyik legfontosabb lépcsőfok a fordításban. Konkrétabban fogalmazva, amikor fordítani kezd, az átültetőnek vállalnia kell a nyelvész szerepét, azaz, saját munkájában kell alkalmaznia a nyelvészi munka három műveletét. Másszóval, 1.) a hazahozott szavakat a proprietas, a puritas és a perspicuitas hármas kritériuma szerint kell megválasztania... etc.”32

30 Rener, Frederick M. 1989,88.

31 Gömöri György 2005/1., 88.

32 Rener, Frederick M. 1989, 89.

21