Petrőczi Éva: Holt költők társaságában. A Puritanizmuskutató Intézet és a Medgyesi Pál Puritán Kiskönyvtár emlékére - Nemzet, egyház, művelődés 9. (Sárospatak, 2014)

Ráday Gedeon, a magyar Pope

„Fehér lepelben állt a nimfa ott,

Kozmetikus erőknek áldozott,

Mit tükre visszaver, mennybéli kép,

Imádja, nézi bókolván a szép;

Értőn kutat papnői kéz, s talál:

Az istennő mind csillogóbbra vál.

Dús hajba rőt s hószín fésű merül:

A teknőc s elefánt itt egyesül.

A tűk sora: szikrázó dísz-szakasz,

Puff, púder, biblia, levél, tapasz,

Kezet fölébük Szépség áldva tár,

S Belinda termetén mind több a báj,

Felcsillan mosolya, sok kelleme,

Sebzőbb villámokat szór két szeme,

Rózsás teintje ölt tündér! színt,

Élednek arca szép csodái mind.”244

E vázlatosan illusztrált hasonlóság oka a francia Pope-kötet anyagának ismeretén túl a két poéta ifjúkori tanulmányaiban keresendő. A születésétől sokat betegeskedő, mozgásában korlátozott Alexander Pope magántanároktól, Ráday Gedeon pedig a losonci, majd a nagyhírű pozsonyi iskolában, Bél Mátyás szellemi műhelyében és keze alatt ismerte meg - nagyon hamar - az antik auktorokat, a metrikus verselést.245

Visszatérve az idézett párhuzamokhoz: Afürtrablás piperészkedés-kipé- cézése annyira magával ragadta Rádaynkat, hogy még az egyre-másra leo- ninusokat gyártogató, tehát az időmértékes és a rímes verselést mindenáron vegyítő Gyöngyösi Jánoshoz szóló, csipkelődő verse, a Dieneshez is ugyancsak a fentiekben vázolt Pope-i motívumot variálja, pontosabban, egyetlen vers „ernyője alatt” igyekszik elverni a port az önmagukat pacsmagoló hölgyeken, s egyszersmind a meggondolatlan vers-díszítgetőkön is:

244 Pope, Alexander 1980,16.

245 Ráday Gedeon iskoláztatásáról érdemes elolvasni: Gálos Rezső 1953.

111