Petrőczi Éva: Holt költők társaságában. A Puritanizmuskutató Intézet és a Medgyesi Pál Puritán Kiskönyvtár emlékére - Nemzet, egyház, művelődés 9. (Sárospatak, 2014)
Puritán és anti-puritán „dohány-kortyolgatók”, Angliától Uj-Angliáig és Magyarországig
az első amerikai puritánok méltó sabbath- és szabadidő eltöltési szokásairól, az őket érintő tilalmakról is sokat elmélkedtek. Morse Earle asszony a tizenkilencedik század jeles amerikai történésznője volt, akinek kutatásai a gyarmati kezdetek minden területére kiterjedtek; művei újabban modern kiadásban is elérhetők. Bruce Colin Daniels hozzá sok szempontból hasonló témákat tárgyal, ugyancsak nagy alapossággal, de a jó száz év különbségnek megfelelően kevésbé emocionális, kevésbé személyes hangon, s így a coule- ur locale megteremtésének tekintetében híres elődjénél valamivel kevésbé érzékletesen. Most természetesen mindkettejük egy-egy könyvéből kifejezetten a dohányzásra, a füstivásra vonatkozó epizódokat idézünk fel. Morse Earle A Sabbath a puritán Uj-Angliában című könyvében220 felidézi, hogy e térségben az Úr napján az ún. „meeting house”-ok, a templomok helyett pénz és idő híján sebtében felhúzott „közösségi házak” kétmérföldes körzetében tilos volt a dohányzás, s részletezi azt is, hogy e tilalom megszegéséért melyik városban mennyi büntetés járt, négy és tíz shilling között mozgó összegben. Könyvében - nyilván a kora amerikai társadalom puritán légkörének megfelelően - „The hatred of the public use of tobacco”-t, vagyis „a nyilvános dohányzással szembeni gyűlölet”-et emleget, az idézett tilalmi szövegekben pedig ő is minden esetben, kivétel nélkül „tobacco drinking”-et ír. Bruce Colin Daniels körülbelül száz esztendővel későbbi könyvében nem Isten napjának megszentelését helyezte művének középpontjába, hanem a szabad idő eltöltésének más, változatos módjait, de természetesen ezúttal is puritán körökben, de az első generációk szigorából már valamelyest engedő korszakot tárgyalva. Beleértve a ráérős vasárnapi pipázgatást, természetesen — mintegy komplementer-cselekedetként — iddogálással egybekötve: „Gregory amikor iszogatott és beszélgetett, kivétel nélkül minden esetben pipázott is. Bár a kocsmákban ezt eredetileg (t. i. a 17. században!) tiltották, a tizennyolcadik századra általánossá vált ott is a dohányzás. A férfiak kurta szárú pipát szívtak, ezek általában vörös agyagból készültek. Minden társadalmi osztály férfiúi között voltak dohányosok, a lelkészeket is beleértve, de a tengerészeket különösen is e „gyilkos növény” megrögzött rajongói között emlegették”221 Itt jegyezzük meg, hogy az új-angliai karácsony ünneplés-tilalom egyik alapja éppen az ugyancsak a tengerész-népséget jellemző, mérték220 E könyv új kiadása: Earle, Alice Morse 2007,128. 221 Daniels, Bruce Colin 1995,157. 99
