Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

A kötetszerkesztő és Rimay-filológus Szenei Molnár

- éppen Debrecenben - válogatást Szenei Molnár zsoltáraiból.9 Az oppenheimi „toldalék” 68 éneke közül 38 található meg Újfalvinál, három pedig legelőször itt jelent meg, amit majd Szenei átvett saját gyűjteményébe.10 A temetési versciklus sorrendje és szövegei is nagy valószínűséggel Újfalvitól származnak. Külön figyelmet érdemel, hogy Balassi- és Rimay-vers is szerepel a válogatásban. Molnár 1607-es zsoltárelőszavában már idézte a Bocsásd meg Úristen című Balas- si-verset, mint a korábbi átköltések közül néki legjobban tetszőt, most itt közli a teljes szöveget, amiről tudni kell, hogy valószínűleg ez Balassi művének első teljes nyomtatott kiadása. Bizonyíthatóan Újfalvi nyomán megjelenik a kötetben Rimay János Az jó hitű ember szelíd ez világon kezdetű verse. Igen tanulságos azonban, hogy a láthatóan romlott szöveget Szenei Molnár sok helyen korrigálja. Javításai egyértelműen a filológiai pontosítást szolgálják, de a poétikai szempontok érvényesítését is megfigyelhetjük. A strófákat számozza, Újfalvinál folyóírással egybeolvadnak a versszakok sorai, ezeket Molnár egyértelműen - sorkezdő nagybetűkkel - strofikussá formálja, a döccennő szótagszámot és nyelvhelyességi hibákat kiigazítja, a rímelést helyreállítja; a gyakorlott költő magabiztosságával végzi munkáját. Az külön izgalmas kérdés, hogy minek alapján végezhette Szenei szövegemendációját; ez nyilván csak kézirat alapján történhetett, hiszen a versnek - Újfalvi közlésén túl - nem volt nyomtatott kiadása. Szeneinek valamilyen személyes kapcsolata kialakulhatott Rimayval már korábban is, hiszen 1614 decemberében két napot vendégeskedik Alsósztregován, sőt itt tölti a szilvesztert, újévet, a naplóbejegyzés szerint igen jó hangulatban és elégedetten.11

Azjo hitü ember fieléd ez világon című verset a Rimay-filológia egyértelműen a fiatalkori versek közé sorolja, bár a szöveg változatainak vizsgálatát senki sem végzi el. Klaniczay Tibor nevezetes 1957-es Hozzászólás... című tanulmánya viszonylag részletesen foglakozik vele. Elfogadja Eckhardt álláspontját, miszerint az a fiatalkori művek közé tartozik. „Rimaynak ezt a vallásos énekét a rendezett kiadásokból ismerjük, benne volt tehát Rimaynak saját maga által sajtó alá rendezett kéziratában. Térj edel nines argumentumot is szerkesztett eléje. Ennek ismeretében igen meglepő, hogy ugyanez az ének némileg eltérő szöveggel megjelent már a debreceni református énekeskönyvnek Szilvásujfalvi Ander- kó Imre által kibővített 1602. évi kiadásában....Tekintve, hogy ECKHARDT az éneket formai gyengeségei miatt Rimay fiatalkori művének tartja, semmi akadálya sem volt annak, hogy az 1602-ben megjelent szöveget Rimay első megfogalmazásának tartsuk, melyet később versei összeállításakor, s az argumentumok megírásakor erősen átdolgozott.... Szerintem tehát a debreceni énekeskönyvből

9 Vö. ugyanebben a kötetben: Újfalvi Imre debreceni kiadványa: Spethe-Szenci zsoltárai, németországi párhuzamok

10 ÚJFALVI Imre, Keresztyéni énekek, Debrecen, 1602. Hasonmás kiadás, Bibliotheca Hungarica Antiqua, XXXVIII. Budapest, Balassi Kiadó MTA Irodalomtudományi Intézete Országos Széchényi Könyvtár, 2004, ÁCS Pál tanulmányával. 25.

11 Vö. SZABÓ, András, Szenei Molnár Albert naplója, Bp., Universitas Könyvkiadó, 2003. (Historia Litterraria 13,173: „21. szerda. Szécsény. Itt Nemesnépi apósa, Makiári Bálint a lelkész, avicekapitány pedig Szigyei Kristóf. Ez két katonával, kisertetöt kis karatzon estin Esztergoara Rimay Jánoshoz. Itt ez tudós Nemes embernél az uy szerint kezdtem el örömmel ez következendő 1615. esztendőt December 23. vagy január 2., péntek. Esztergoarol jöttem Darotzra...”

309