Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
A kötetszerkesztő és Rimay-filológus Szenei Molnár
és támogatottságát is ez a Biblisches Werk.8 A Psalterium és „függelékei” is természetesen alapvetően a Verbesserungswerk folyamatához köthetők. (Annyi különbség azonban felfedezhető a német minta és a magyar változat között, hogy a herborniak a zsoltárok utáni „verses függelékben” sokszor közölnek kottát, Szenei azonban egyetlen esetben sem. Az 1595-ös herborni közöl egy magyar vonatkozású éneket: Ein Lied wider die feind des Glaubens. Maria Königin zu Ungern und Behem. A téma azonban nem keltette fel valamiért Szenei érdeklődését, mert kihagyta saját válogatásából.) 2. Ennek az összetett kérdéskörnek most csak jóval szűkebb vetületét vizsgáljuk. A150 zsoltár után álló egység címe a következő: Következnec egynéhány psalmusoc es lelki enekec az közönséges enekes könyvekből kiválogattattac és ide helyheztettec. Ebben olvashatjuk a 116-117. lapon: LXXXVI. Soltar. Notaja Meneyei (sic!) feljegnec: vagy Irgalmazz Ur Isten. Az jo hitü ember feléd ez világon. Szenei nem jelöli meg a szerzőt, pedig az Rimay János. (A verset zsoltárnak tekinti, legalábbis zsoltárból készült dicséretnek.) A 139-140. lapon a Boczásd meg Úr Isten ifjuságomnac vétkét kezdetű vers következik (valódi címe nélkül: Bűn boczánatért címmel ellátva), amelynek ugyancsak nem tudatja Szenei a szerzőjét, amelyről pedig jól tudjuk, hogy Balassi Bálint műve. (Ismeretes, hogy ennek első strófáját - pontatlanabbul - Szenei idézte a Psalterium Ungaricum nevezetes előszavában.) Fekete Csaba szerint is Szenei Molnár saját gyűjteményének összeállításához a debreceni, a Bornemisza-féle és a Huszár Gál kötetet használta, emellett még bizonyosan más nyomtatott forrása is volt, de kéziratokat is kellett ismernie. Különösen a Rimay és Balassi-vers esetében gyanakodhatunk valamely kéziratos forrás felhasználására. (Persze, a kéziratos források használatát nagyon megnehezítette, hogy Szenei harmincnégy évet hazáján kívül töltött, így alig rekonstruálható a kéziratokhoz jutás módja.) Az oppenheimi „függelék” ezen két verse közül az égjük közelmúltban élt alkotóé (Balassi), a másik pedig kortárs szerző műve (Rimay). Az egész kötetben ugyanígy ritkaságnak mondható a kortárs szerző: így Pécseli Király Imre, Újfalvi Katona Imre verse olvasható ott. Emiatt is fokozott figyelmet érdemel a Balassi-, Rimay-vers kötetbe emelése, szöveghagyományának kérdése, most azonban csak a Rimay-versre összpontosítunk. Mindenesetre mind a Balassi-vers, de Rimay költeménye is fontos láncszemnek tekinthető a szöveghagyományozódás szempontjából. A kötet anyagának jelentős része zsoltárszövegek variánsait közli. Szenei Molnár egyik - eddig még talán kellően nem vizsgált - meghatározó forrása Újfalvi Imre Keresztyéni énekek című 1602-ben, Debrecenben kiadott nevezetes gjüíjteménye. Újfalviról köztudott, hogy vele személyes kapcsolatban állt Szenei Molnár, művei pedig sokrétű hatást gyakoroltak a zsoltárköltőre. Ez azonban fordítva is igaz, hiszen Újfalvi Imre először adott ki Magyarországon 8 A Vizsolyi Biblia és Károlyi Gáspár kanonikus jelentőségét Szenei rendkívül tudatosan képviselte azzal is, hogy mindkét bibliakiadásában kinyomtatta Károlyi előszavát. 308
