Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
Újfalvi Imre debreceni kiadványa: Spethe-Szenci zsoltárai, németországi párhuzamok
Újfalvi Imre debreceni kiadványa: Spethe-Szenci zsoltárai, németországi párhuzamok í. 1632-ben jelent meg Debrecenben a Paraphrasis Psalmorum Davidis selectio- rum, metro-rhytmica című kötet Fodorik Menyhért kiadásában, amely a címben megjelölt munka második kiadása, de csak töredékei maradtak ránk. A szakirodalomban Klaniczay Tibor Újfalvi Imre műveinek méltányolá- sa során beszél Fodorik Menyhért könyvecskéjéről és helyezi azt el az író részben megvalósított, részben tervezett életművében.1 Eszerint a hat részből álló, tervezett nagy verses kiadványának első részét maga valósította meg 1602-es könyvével, amely voltaképpen gyülekezeti énekeskönyv. A második rész iskolai énekeskönyv, ennek egyik fele tartalmazza Spethe-Szenci Molnár zsoltárátkölté- seit.2 Ács Pál megfogalmazása szerint: „Újfalvi legutolsó kötete egy Szenei Molnár-zsoltárokból összeállított antológia volt.”3 Újfalvi az Admonitiones de Discendi atque Docendi In ultima, seu tertia classe című pedagógiai, elméleti művében nem beszél a zsoltárok szerepéről. A nyomtatvány szerkezetét-tartalmát eddig a legpontosabban Csomasz Tóth Kálmán írta le. Az egész töredék tizenhat levélre rúg, ebből tizenöt levélen kilenc zsoltár olvasható latinul és magyarul, Andreas Spethe és Szenei Molnár szövegével: a 6, 8, 23, 34, 51, 90, 91, 103, és a 110. A kiadó elhagyta a latin szöveg mellől a metrikus szerkezetekre utaló jelzéseket, ahogyan kottát sem közölt. Terjedelméről azt valószínűsíti Csomasz Tóth, hogy „tartalma mintegy 20 válogatott zsoltár lehetett.”4 Az első kiadás legnagyobb valószínűséggel 1608-1610 között jelent meg, indokolt azt 1608-ra tenni. Előbbre semmiképpen sem, mivel 1607 májusában jelent meg először Herbornban Szenei Molnár Albert zsoltároskönyve. Újfalvi ekkor váradi lelkész és bihari esperes volt. 1632-ben, a ránk maradt második kiadás megjelenésének időpontjában, Debrecenben éppen Medgyesi Pál tanárkodott; akinek szerepe lehetett a kiadvány ösztönzésében. Csomasz Tóth szerint „Nem nehéz elképzelnünk, hogy az új kiadásra való ösztönzést éppen Medgyesi adta a derék nyomdavezetőnek.”5 1618-ig aligha feltételezhetjük, hogy sor került volna 1 KLANICZAY Tibor, Ujfalvi Imre és az 1602. évi énekeskönyv, in Reneszánsz és barokk, Szeged, Szukits Könyvkiadó, 1997,122-147. 2 Vö. ÚJFALVI íme, Keresztyéni énekek Debrecen, 1602. Balassi Kiadó, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete, Országos Széchényi Könyvtár, Budapest, 2004. Bibliotheca Hungarica Antiqua XXXVIII. ÁCS Pál tanulmánya 3 Uo., 28. 4 CSOMASZ TÓTH Kálmán, A humanista metrikus dallamok Magyarországon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967, 52,121,126. Az iskolai énekeskönyv első feléről legalaposabban ugyancsak Csomasz Tóth Kálmán ír ugyanitt a Szilvás-Újfalvi és iskolai énekeskönyve című fejezetben: 83-124. 5 1633-ban Molnár Debrecenben járt, erről így tudósít Medgyesi Pál a Praxis Pietatis ajánlásában: ....1633-ban b. e. Molnár Albert érkezék Erdélyből a keresztyén patrónus uraktól Collecta-gyűjten i”. Feltételezhetjük, hogy eleven kapcsolatai voltak a debreceni környezettel, bár az 1632-es Fodo- rik-kiadvány aligha nyerhette el a tetszését. 281
