Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

II. Ikonográfia és kulturális emlékezet Melanchthon paeonjai és magyarjai - adalékok a magyar protestantizmus történelmi identitásának alakulásához

dóban a „paeon-előidő” összes (kulturális, konfesszionális, morális, katonai) meghatározó sajátosságával zavartalanul illeszthető a közelmúlt és jelen magyar eseményeihez. Áttekintve vizsgált forrásanyagunkat (vagyis Melanchthon számba vett műveit is és alkalmi megnyilatkozásait), megállapítható, hogy a szinkre- tisztikus paradigmába gazdagon és összetetten illeszthető a magyar történelem, az eszkatologikus-apokaliptikus narratíva kisebb lehetőséget ad a magyar sajátosságok érvényesülésének. Igaz, ebben ingadozó, változó Melanchthon álláspontja, olykor - 1541-1542-ben szinte folyamatosan - ebben a perspektívában értelmezi a történéseket. 1529-ben azonban csak Ferdinánd király feladata a dánieli könyvek értelmezése és az aszerint való cselekvés. Viszont apokaliptikája és esz- khatológiája igen nagy hatást gyakorolt magyar kortársaira úgy, hogy a magyarság átérezte kiemelt szerepét és történetteológiai önértelmezéséhez önállóan alakította a melanchthoni rendszert, sokszor eltérve, megváltoztatva mintaadójának értelmezéseit.

Kétségtelen, hogy 1551-re már egyre jobban számolhatunk a magyar protestantizmus kulturális emlékezetének ekkorra jellemző és összetett sajátosságaival, bár még hátra van a felekezetekre osztódás. A protestantizmus már egyre inkább emlékezetközösségként működött, amelynek voltak korábbról megörökölt elmei, de a protestantizmus új emlékezetképző mechanizmusokat teremtett és hozott működésbe.114 A magyar reformáció számára saját kulturális emlékezetének kialakításában és értelmezésében döntő szerepet játszott esz- katologikus és apoklaiptikus idő és történetszemlélete, a wittenbergi eredetű történetteológiai konstrukció. Ugyancsak alapvetően határozta meg a kulturális emlékezet alakulását a kultúra mélyszerkezeteiben érvényesülő, igen összetett - a reneszánsz antropológiából és művészetelméleti rendszerekből jól ismert - szinkretizmus. Ez a német reformációban sokoldalúbban és intenzívebben fejtette ki hatását, mint a hazai hitújítás kultúrájában.

1565-ben jelent meg Kolozsvárott Heltai Gáspár kiadásában Bonfrni művének Mátyás királyra vonatkozó része.115 Előszava Szikszai Fabricius Balázs munkája, amely a protestáns történetszemlélet elméleti összefoglalása, verses ajánló epigrammát írt hozzá tizenhat diákja.116 Verses műveikben eléggé jelentős szerepet kap a magyarságot a paeonokhoz kötő származástudat, amely természetesen kisugárzik M átyás király nagyságára is. A versek szemléletmódj ában részben Paeonia jelenik meg, mint Magyarország; lakói, népe apaeonok (paeones),

114 Vö. Jan ASSMANN, A kulturális emlékezet, írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban, Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2004.

115 RMK II. 97 Historia Inclyti Matthiae Hunnyadis, Regis Hungáriáé augustissimi, Ex Antonij Bonfinij, Historici diserti, libris, Decadis primum Tertiae, deinde Quartae (quae latuit hactenus, nullibique impressa fuit) in unum congesta ac disposita A CASPARE HELTO, Claudiopolitanae Ecclesiae Ministro, ac Typographo.

116 Epigrammata in Historiam Matthiae Hunnyadis, Regis Vngariae Serenissimj, Scripta in Schola Claudiopolitana, gratitudinis & observantiae in patriam ergo. Az első vers szerzője Szikszai Fabricius Balázs, utána Paksi Mihály, majd az ifjabb Túri Pál következik, majd Thordai Adám, Decsi Gáspár, Miskolci Pál, Hunyadi Demeter, Gyulai Pál, Besztercei Kraker Lukács, Kopácsi Ferenc, Pécsi János, Tolnai Bálint, Zilahi János, Kolozsvári Serarius György, Szikszai Agricola Demeter és Pesthi János verse olvasható. A verseknek nincs önálló címe, csakAliud elnevezést kapnak.

167