Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
A Balassi-kánon első változata - Az 1595-ös bártfai antológia
A BALASSI KÁNON ELSŐ VÁLTOZATA Az 1595-ös bártfai antológia 1. 1595-ben jelenik meg Bártfán Guttgesel David kiadásában a Balassi Ferenc és Bálint halálának emléket állító költői antológia EPITAPHIA GENEROSUM ET MAGNIFICORUM DOMINORUM VALENTINI ET FRANCISCI BALASSA de Gyarmath fratrum germanorum, pie et gloriose pro fide Christiana in diversis praeliis extinctorum, gratitudinis ergo a diversis conscripta címmel.1 A latin nyelvű antológia már hosszú ideje ismeretes a Balassi és Rimay filológia előtt, modern szövegkiadásban hozzáférhető, ennek ellenére azonban kevéssé vizsgálta a korszakkutatás, valódi jelentőségét talán máig sem hangoztattuk eléggé.2 Az utóbbi évtizedek megélénkülő Rimay-kutatása az Epicédiumvől sok új megfigyelést elmondott, hasonmáskiadásban megjelent, modern szövegkiadása készült, amely a keletkezés- és kiadástörténet sok elemét tisztázta, azonban továbbra is alig jutott figyelem a bártfai latin nyelvű antológia és az 1596-ban Vizsolyban megjelent nyomtatvány szoros kapcsolatának vizsgálatára.3 Pedig a bártfai antológia önmagában is jelentős teljesítmény, a magyarországi neolatin irodalom általában is kevéssé figyelemre méltatott része a korszak irodalomtörténeti kutatásának, ami nagyon sajnálatos szemléleti torzulás következménye. Bármily nagyszerű korszaka is ez anyanyelvű irodalmunknak, súlyos hibát vétünk, ha nem helyezzük azt a kortárs hazai és külföldi neolatin költői kontextusba. Erre éppen a Balassi- kutatás hívta föl már régen a figyelmet s nem lehet ez másképpen Rimay esetében sem, különösképpen akkor, ha egy hazai keletkezésű, latin nyelvű költői antológia kontextusának jelentésrétegei segíthetnek hozzá bennünket az Epicédium értelmezéséhez. A kiadvány harminchat latin nyelvű verset tartalmaz, amelyek Balassi Ferenc és Bálint halálának állítanak emléket. A Praefatio C. D. monogramjáról könnyen megfejthető, hogy Darholcz Kristóf a szerző és minden bizonnyal a kötet szerkesztője, megszületésének egyik legfőbb ösztönzője. Az antológia gyászversek sorozatát, szerkesztményét tartalmazza, amely önmagában azért is jelentős, mert a magyarországi neolatin költészet egyik legigényesebb funeratiós gyűjteménye. Szerzői között találunk „Pallas magyar ivadékai”-hoz tartozó nevezetesebb művelt humanista költőket, de akad soraikban szerényebb képességű is. Leonhard Mokoschinus (Mokosi Lénárt) bártfai tanulmányok után 1576-77-ben Wittenbergben tanult, két év múlva újra visszatér ide háromnegyed évre, itthon 1 RMNY 759 2 Balassi Bálint minden munkái, Kiadta DÉZSI Lajos, Bp, 1923, 625-654. 3 Epicédium a Balassi fivérek, Bálint és Ferenc halálára, Budapest, Balassi Kiadó 1994, szerk. sajtó alá rend. ÁCS Pál, Rimay János írásai, A kötetet összeállította, a szövegeket gondozta, az utószót és a jegyzeteket irta ÁCS Pál, Bp., Balassi Kiadó, 1992, SZABÓ András, A Balassi-epicédium megjelenési körülményei, in Respublica Litteraria, Balassi Kiadó, 1999, 72-79. 77
