Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
A marburgi magyar peregrináció és a Verbesserungswerk kapcsolata
tanítványai is voltak, ketten közülük nála disputáltak, így Bessenyei F. Mihály és Csanaki Máté; utóbbinak kapcsolata volt Molnár Alberttel is.)26 Itteni munkája is ebbe a sorba tartozik és mutatja, hogy a kolligátum tudatosan megszerkesztett kötet, mert Szenei Grammaticaján kívül a zweite Reformation heidelbergi és a Verbesserungswerk hessen-kasseli jelenségeinek egy-egy jellemző darabját köti egybe. P. Vásárhelyi Judit így mutatja be a Schönfeld által kiadott kasseli bibliakiadást, amely a lutheri fordítás kálvinista j ellegű módosítása volt: „Szólnunk kell még a Móric hesseni fejedelem által szorgalmazott kasseli bibliakiadásról. Sajtó alá rendezője, Gregor Schönfeld az előző kiadókhoz hasonlóan nem változtatott Luther szövegén, csupán kálvinista szellemű mellékleteket illesztett a végére. A kálvinisták körében nagy hírnevet szerzett Móric e kiadással. Molnár Albert is említette 1608. évi Hanaui Bibliájának Mórichoz intézett előszavában. A lutheránus ellenfelek ugyanakkor nem tulajdonítottak különösebb figyelmet neki valószínűleg azért, mivel egyetlen egyszer látott napvilágot.”27 Schönfeld wittenbergi tanulmányok után Drezdában lett udvari prédikátor, azonban rövidesen kriptokálvinista hírébe keveredett, ezért elmozdították állásából. Pfalzba utazott, ahonnan Kasselbe hívták udvari prédikátornak a későbbi landgraf, Móric javaslatára. Móric trónra kerülése után Kasselben superintendens és a Mauritianum teológiaprofesszora lett. Rövidesen megkapta a marburgi egyetem teológiai professzorságát, többször viselte a rektori tisztséget. 1611-től az egyházpolitikai küzdelmek, a Verbesserungswerk irányításában meghatározó konzisztórium elnöke lett, amelyet 1628-ban bekövetkezett haláláig viselt. Egyik legádázabb ellenfele volt Balthasar Mentzernek. (Schönfeld bibliakiadása 1601- ben jelent meg, még a Verbesserungswerk előkészítő folyamatában, de nem is lett igazán meghatározó hivatkozási alap és szövegforrás a későbbi konfesszionális összecsapásokban.) Az is kirajzolódik, hogy a marburgi professzorok jóval lazább kapcsolatban voltak a magyarországi protestantizmus hivatalos intézményi rendszerével, meghatározó személyiségeivel, illetve az erdélyi fejedelmi hatalommal és a hozzá kapcsolódó politikai-egyházi elittel. Jól látszik a különbség, ha ugyanezt összehasonlítjuk a heidelbergiek magyarországi kapcsolatrendszerével, ahogyan ezt tette Heltai János több tanulmányában. Ennek oka nyilván egyházpolitikai- politikai-konfesszionális jellegű; a hazai körülmények között célszerűbb volt a protestáns felekezetek békés együttműködése, semmint a hessenihez hasonló kemény konfliktus szítása. (Igaz, 1619. augusztus 11-én feljegyzik Bethlen István látogatását, ez azonban inkább csak protokolláris jellegű esemény.)28 Kivétel 26 Centuria aphorismorum polemicorum, quamjuvante Deo bellicosissimo - de quo Exod. 15.3. sub praesidio Ludovici Crocii, s. theol. doctoris ac Vet. Test, philosophiaeque practicae in celeberrimo Bremensium lyceo professoris meritissimi, praeceptoris sui multum venerandi in publicam aciem scholasticam est educturus Matthaeus Mant. Czanaky Ungarus ad diem 17. Julij, Bremae, 1620? (RMKIII, 6128). 27 P. VÁSÁRHELYI, 2006,18. 28 CAESAR, 1980, 127: „11. Augusti, lustrandae Academiae huius gratia, Reverendissimus Illustrissi- musque Princeps ac Dnus. Dnus. STEPHANUS BETHLEN Transsylvaniae, Walachiae, Transalpinae 200
