Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

Küzdelem a fiziko-teologizmus örökségével - Szőnyi Benjámin öregkori műve (Istennek Trombitája, 1790-91.)

ugyanígy felhők mögött ott találjuk a napsütést. A földkerekséget óriási tengerek övezik, a tenger apálya a halál, az ár pedig élete lesz. A föld élettelen gyomrából élő folyók születnek, a síkságon keresztül hömpölyögve a tengerbe ömlenek. A tavasz és a nyár dereka a növényeknek is körforgás, élet; egyszersmind őszre bágyadó betegség, a tél pedig már a halál formája.

Obvius in rebus naturae est circulus. Hujus Pars mortis, Vitae pars alia imago mea.

Occasu moritur Sol, vitae redditur ortu,

Sic terram motu circuit assiduo.

Vivit Luna nitens, moritur dum lumine cassa.

Nox mors, vita dies, nubila Phoebus item

Orbem telluris magnum mare cingit in orbem.

Mors marium fluxus, vita refluxus erit

Aequore nascuntur per mortua viscera terrae:

Flumina, per terras in mare viva fluunt.

Plantis ver aestas media est rota, vita simulque Autumnus morbus, mortis ad instar hyems.

Emoritur Bombyx facto sibi dite sepulchro Repris vermis erat, morte redux fit avis.

Aspera hyems vermes necat, occidit atque sepulchris Verno sole quibus, perdita vita redit.59

A vanitas-irodalom jellemzői jelennek meg a Vitae praesentis vanitas című versben. A múló árnyékhoz, porhoz, hervadó virághoz, illanó párához, a víz elpattanó buborékjához, az elfutó szellőhöz lehet csak hasonlítani igazán az emberi életet a maga hiábavalóságával, halálba torkolló semmiségével.60 Újra meg újra megkísérli természeti jelenségekhez hasonlítani, általuk megfoghatóvá tenni a halál és föltámadás talányát: hasonlítja tavasszal sarjadó, nyáron tenyésző, majd ősszel-télen elhervadó, kifagyó növényekhez, fákhoz; a tengerbe siető nagy folyamokhoz, magjait a kikelés reményében földbe szóró magvetőhöz (Exemplum Resurrectionis, Flumina in mare; Vita, Mors, Resurrectio; Hora ruit, Stellae et homo).61 Próbálkozásai azonban hiábavalónak bizonyultak, kísérletei meghiúsulnak: a föltámadás evilági párhuzamokkal értelmezhetetlen, csak a hit bizonyossága adhat menedéket.

Terjedelmes versben búcsúzik az eltemetés előtt álló testtől, test és lélek párbeszéde zajlik, búcsúznak egymástól (Requies sepulti corporis, Anima corpore emigrans, Corpus ad animam emigrantem). Legbiztosabb reménységünk

59 Sz:V: 187.

60 Uo., 180. A vanitas-irodalomról legújabban: BORBÉLY Szilárd, A Vanitatum vanitas szövegvilágáról, Fehérgyarmat, 1995, A Kölcsey Társaság füzetei 7, különösen: 53-83., valamint LUKÁCSY Sándor, Kölcsey: Vanitatum vanitas, in Remény s emlékezet, szerk. TAXNER-TÓTH Ernő és G. MERVA Mária, Budapest—Fehérgyarmat, 1990,18-52.

61 Sz:V: 180-181. A természeti körforgás lírai témaként való megjelenéséről a korszakban: VÖRÖS Imre, 1991, 200-205.

414