Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
Küzdelem a fiziko-teologizmus örökségével - Szőnyi Benjámin öregkori műve (Istennek Trombitája, 1790-91.)
Szent sebeidben had’ én is nyullyak! Hozzád jobban had’ szorullyak! Had’ illessem-meg tsak ruhád szélét... El-lankadtam már, még meddig futok? Úgy tetszik jó helyre jutok, El-ment jegyesem magam maradóm: Útban érem, megragadám: Itt vagy szerelmem! többé el-ne válly. Vélem e’faluban meg-hálly.31 A kiemelt szövegrészek egyértelműen bizonyítják a jegyesmisztika szempontjainak érvényesülését. Ég és föld csodája, a természet ünnepe köszönti Krisztus érkezését. A nap, s hold az ő két strázsája Minden tsillag szeme pillája, A világosság ő ujja, A setétség ő tanúja... Egek harmatozzatok, Az Ur parantsolja, Jézust hozzám hozzátok Hitem hadd tsókollya. Jézus! Egekharmattya! Jövel szálly szivemben; Oh hajnal tsillagzattya! Világíts lelkemben...32 A bernáti misztika ismeri a megmámorosodott érzékszervek által közvetített testi gyönyört, társul ehhez az Arndtnál látott szemlélet: a Krisztust frigypohárnak tartó és arra végtelenül szomjazó rajongó vallomásosság. Az Idvességre szívvel téged vésziek, Szájammal dítsérvén hitemmel észlek... Szívem s szemeim szerelmeddel égnek, Oh Király Krisztus! tégy méltó vendégnek... Ez a’frigy Pohár! ebből-is ivám én. Forrjon véred ereje bennem Amen.33 Szem, száj, fül, látás, hallás, ízlelés is részese az azonosulás révületének; az idézet utolsó két sora pedig kiemelkedő eufonikus bravúrjával lephet meg ben31 Uo: 119. 32 Uo: 188, SzH, 1809, 255. 33 SzH, 1776,108. 403
