Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

Küzdelem a fiziko-teologizmus örökségével - Szőnyi Benjámin öregkori műve (Istennek Trombitája, 1790-91.)

Gyermekek Fisikájában oly büszkén fölvonultatott - legtöbbször - hatalmas latin jegyzetapparátust. Az is kizárható, hogy nagy gyülekezeti karriert futott volna be, vagy magánáhítatok kedvelték volna Varjas János csupa e vocalist mesterkedően felhasználó Megtért embernek éneke című művét. Föltételezhető ez különösen, ha a vásárhelyiek buzgón őző tájnyelvére is gondolunk. E műveket - vélhetően Szőnyi is inkább olvasmánynak szánhatta. Módja, lehetősége azonban nem volt sajátos szociológiai helyzete, mecénási függőségei, kulturális életünk viszonylagos differenciálatlansága miatt, hogy e műveket az énekeskönyv tradicionális műfaji gyűjteményéből kiszabadítva ne mint Kirchengesangbuchot, hanem mint verseskötetet adja ki. Jól láthatóan hezitáló e tekintetben alkotói tudata, amely a poéta és a lelki tanító szemlélete, vállalásai között sodródik. Szerencsésebb sorsú, jobb adottságok között élő pályatársai is megélték ezt a dilemmát, de lehetőséget találtak az énekeskönyv műfaji hagyományaiból kiváló, önállósodó - erősen világiasodó jellegű - verseskötet megjelentetésére. Esetükben az is gyakori, otthonosan mozognak mindkét költői hagyományban, vagy átmeneti változások sokaságát, gazdagságát hozzák létre. Ezt láthatjuk Piskárkosi Szilágyi Sámuel Henriade-fordításában, Péceli Józsefnél, Göböl Gáspár részben fordított, részben kompilált, vagy önálló műveinél.17

Életművében Szőnyi egyetlen alkalommal azonban áttöri az énekeskönyv hagyományrendszerét, legközelebb itt kerül saját kora világi irodalmi tudatának eszmei és formai konvenciórendszeréhez. E műve a Gyermekek Fisikájá, amely már - gondosan megjelölt zsoltárdallami ellenére - pszeudoénekeskönyv. A felvilágosult klasszicizmus versszerző személetében egyre nagyobb szerepet kap a tudomány. A tudomány expanziója ez az irodalom felé, ahol a költészet múzsái csak ékesítik azt, ami Klió vagy Uránia bölcsességében megfogant. Az irodalom eszerint valóban a dolog (rés) tanítására alkalmas, a nyelvileg megformált műalkotás ennek csak vehiculuma. Az így felfogott irodalom jelentőségét a dolog kifejezésében hordozza, ahol a rés annál értékesebb, minél nagyobb eruditio áll mögötte, hiszen Szauder József megállapítását idézve: „... a költészet még az eruditio, a tudósság differenciálatlan részének tekinthető.”18 Ez a költészet szükségképpen részesíti előnyben a tárgyias költészet műfajait, ahol a didaktikus szándék objek- tiválódik. A tudományos ismeretközlés határozza meg a poétikai szándékot is: ezt kell versbe zsúfolni, s ha már ott nem fér el extenzív gazdagságával, úgy kicsordul bőségesen a kísérő lábjegyzetekbe. így jön létre e költészet sajátos képződménye, az „önglosszázó” költemény, mintegy annak következményeként, hogy a vers csak részben tudott az autonóm költészet rangjára emelkedni. A Gyermekek Fisiká- ja a fiziko-teologizmus gondolatkörének egyik legteljesebb, korai magyar nyelvű költői megformálása.19

17 A 18. századi irodalmi műveltség paradigmaváltásának még eléggé nem vizsgált területe éppen a tradicionális énekeskönyv kiadványtípusának, műfaji jellemzőinek változása, formálódása. Piskárkosi Szilágyi Sámuelen, Péczeli Józsefen és Göböl Gáspáron kívül Pálóczi Horváth Adám is ebbe az alkotótípusba sorolható.

18 SZAUDER József, A klasszicizmus kérdései és a klasszicizmus a felvilágosodás magyar irodalmában, in Az estve és Az álom, Bp., 1970,107.

19 SZAUDER József, Az iskolás klasszicizmus, in Az éj és a csillagok, Bp., 1980, 36-57. Szőnyi és

398