Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
Küzdelem a fiziko-teologizmus örökségével - Szőnyi Benjámin öregkori műve (Istennek Trombitája, 1790-91.)
is ekkor mérkőzik meg Sinai Miklós és ellentábora, s marad alul e küzdelemben az előbbi.9 Ekkori leveleiben Szőnyi sorra idézi a hozzá hasonló, lelkésztársain esett méltatlan történeteket. Boros Mihály nagyzeréndi papot sem marasztották meg, mert „egy nyakas gazdag paraszt bíró, erőszakos pártosokat hajtván maga mellé, mind eddig ellenünk állt...”10 Másutt ugyanerről az esetről írja elkeseredetten: „és íme illy sertés ember akarja ott vezérelni az Isten Ekklésiáját, s megnyomorítani az ártatlan prédikátort... az ostoba parasztság egymástól tanulván mindenütt turbát csinál.”11 1790-ben már saját történetét mondja el sógorának, Nyéki eszeveszett gyűlölködését: „Ő azonban, mint az oroszlán barlangjában, lappangván, reám bérlett, és mérgesített paraszt fiaival mindent végben vitt, amit akart.”12 1791-es levelében még mindig reménykedik Sinai Miklós küzdelmének eredményességében: „...az Istennek lelke egy okos privátus embert arra felindít, hogy praeter et supra legationis commisa, arra isten jó módot mutatván, abban is munkás légyen, hogy Ekklesiainkat vesztő rontó paraszti tyrannismusokat elhárítson, mégpedig király által, ki ez helytelenséget maga is megértvén, igaznak ítéli annak orvoslását. Ezer meg ezer consessusnál több, mikor maga a dolog és a nagy szükség torka szakadva kiált, sőt ugyan sikolt az elnyomatott fél.”131791- ben, a proseinorhoz írott levelében megroppantan emlékezik megpróbáltatásaira: „Ezeket úgy hozom elő, mint tsak mostanában magamat meg eszméllett öreg ember, mert nyomorúságaim között, mint egy eszeveszett, soká hányattam. És elhiggye Komám Uram, hogy valamikor azt a három négy embert látom, kik az én méltatlan szenvedéseimben a Nyékiek kormányzására legfőbb intercásák voltának, megreszketem magamat és ollyan vagyok mint az öllyv körmei közül egy ízben kimenekedett galamb.”14 Joggal érzi sorsát kilátástalannak, test-lélek kínját, szenvedéseit éli át, közelgőnek érzi halálát. Ekkoriban írja Károlyi Antalnak: „Már megöregedtem. Halni készülök. Magam után Szegény özvegyet és neveletlen árvákat hagyok...” Aláírás: „Szegény öreg Szőnyi Benőni”15 Mindezek a körülmények magyarázzák azt az alkotáslélektani fordulatot, amely öregkori műveit határozza meg. Szellemi- alkotói kapcsolatrendszerében is elmagányoso- dik; hasonló törekvésű, szemléletű generációs társai meghalnak: Szathmári Paksi Pál, Weszprémi István, Varjas János, Lázár János, Szilágyi Sámuel, Intze István. Mindezek ellenére azonban azt tapasztaljuk, hogy éppen ebben a válság periódusban születnek új művek, ennek inspirációjából. Érdemi megítélésükre azonban csak akkor vállalkozhatunk, ha vázlatosan visszatekintve regisztráljuk az életmű 9 Erről a folyamatról: IMRE Mihály, A város művelődéstörténete 1848-ig, in Hódmezővásárhely története I., Főszerk. NAGY István, Hódmezővásárhely, 1984, 608-672. 10 Szőnyi levele a Superintendenshez 1781. ápr. 19. TREL, Püspökök hátrahagyott iratai I. 8. e. 1:13. 359. (Továbbiakban: Phi) 11 Szőnyi levele a Superintendenshez 1781. okt. 19. TREL, Phi I. 8. e. L13. 375. 12 Szőnyi levele sógorához 1790. április 13. TREL, Phi IV. köt. 51. 13 Szőnyi levele a Proseniorhoz 1791. febr. 8, TREL, Egyházközségekre vonatkozó iratok, I. 29. i 67.d. Vásárhely, A-XCIII- 28. 14 Szőnyi levele a Proseniorhoz 1791. febr. 11. TREL, Egyházközségekre vonatkozó iratok, I. 29. i 67,d. Vásárhely, A-XCIII-29. 15 Szőnyi levele Károlyi Antalhoz, é.n. MÓL Károlyi Nemzetség Levéltára 72004 396
