Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
Küzdelem a fiziko-teologizmus örökségével - Szőnyi Benjámin öregkori műve (Istennek Trombitája, 1790-91.)
Nagykönyvtárának mindkét példányát a szerző adományozta és írta bele egyikbe reszketeg, öreg kezével az autor nevét. A másik példányba külön lapot köttetett, amelyre terjedelmesebb dedikációt írt: ,,A’ Nemes Reformátum Debreceni Colle- giumnak, mint hajdan mind a’ tisztességes, mind az idvességes Tudományoknak tejével tápláló anyámnak (: Almae studiorum Matri:) ajándékozza e’ munkács- káját a’ Nagy Isten Ditsőségére és tsekély maga emlékezetére. Szőnyi Benjámin Vásárhelyi Préd. és a’ V. Békési Tractus Senioija 75 esztendős korában. 1792.”5 Művének kiadásával Szőnyi úgy látszik, megünnepelte csöndesen és szemérmesen aggastyán korba fordulását. Ez egyik legszebb könyve, igényes, látványos barokk metszet díszíti a cím melletti lapot. Az itt közölt versek mind publikálatlanok, a kötet egészének későbbi beható vizsgálata lesz majd indokolt. Ez utóbbihoz Szeremleynek nem is sikerült hozzáférnie, mindössze címleírását közli közvetett forrásból.6 E két mű jelentőségét nemcsak eddigi ismeretlenségük adja, hanem az életút késői szakaszában játszott lezáró, összegező szerepük is. Ugyanakkor azonban új fordulatot is hoznak, hogy általuk ismerhetjük meg az életmű különböző tendenciáit, innen visszatekintve mintegy retrospektív távlata tárul föl a szerző több mint negyven esztendős alkotói pályafutásának. Másrészt az életmű vizsgálata számos tanulsággal szolgál az egész művelődés- és irodalomtörténeti korszakra nézve is. Az 1780-as években ugyan jelennek meg Szőnyi művek: újabb és újabb bővített kiadásai a Szentek hegedűjének 1781-ben, ‘84-ben, ‘85-ben, ‘89-ben, majd 1791-ben kiadja a vallási toleranciát köszöntő Magyar Hallelujah című művét. Ezek ugyan újabb kiadásokat jelentenek, de valójában régebbiek kibocsátásai, vagy jelentéktelen alkalmi szerzemény. Ezért is illeti megkülönböztetett figyelem az Istenek trombitáját és az Új Testamentumi Énekek Énekét. Egyetlen ekkoriban született - másutt publikált - jelentős műve van Szőnyinek, Segesvári István Physico-Theologiájához írott 65 strófás verses encomiuma. Ez azonban szorosan kapcsolódik az Istenek Trombitája kérdésköreihez, valójában akár abban is helyet kaphatott volna. Tehát ha végigpillantunk az 1774 - a Gyerekek Fisikájának második megjelenése - utáni majd két évtizeden, alig születik új alkotás. Igaz a Szentek hegedűjének újabb kiadásai egyre több verset szívnak föl a Gyermekek Fisikájában megjelentekből, bekerül Varjas János mesterkedő opusa is, a ,Megtért embernek éneke”. Mindezekkel együtt is azonban lelassulni látszik Szőnyi alkotói tevékenysége, különösen az 1780-as években. Maga is érzi kora szellemi mozgalmaitól, alkotóitól való távolodását, leszakadását. Kedvezőtlen körülményei miatt keserűség, csalódás hatalmasodik el rajta sokszor. Két levelében is tetten érhetjük ennek kifejezését. 1776-ban levelet ír gyermekkori iskolatársának, aki majdnem helyette került egykor a vásárhelyi prédikátori hivatalra. Piskárkosi Szilágyi Sámuel ekkor már püspök, neki mondja el fanyar öniróniával kettejük életútját meghatározó cseréjüket, ahonnan Szilágyi pályája a superintendensségre, pro- fesszorságra emelkedett. „Tudom, hogy megfordult kegyelmed bölts elméjében SZEREMLEY, 1890, 219. 5 Mindkét kötet a TREND gyűjteményében található, jelzetük: H. 1355, B. III7. 6 SZEREMLEY, 1890, 219. 394
