Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
IV. Barokk, kései pietizmus, fiziko-teologizmus A termékeny Magyarország toposza Szőnyi Benjámin latin nyelvű versében
nemzeti lét veszélyeztetettségének tudata, a korábbi dinamikus értékszerkezet. Szőnyi is használja a tradicionális mitologikus allegorizálást, ezt fejezi ki a föld termékenységét jelképező Ceres és Bacchus szerepeltetésével. Mindazokat az elemeket megtaláljuk versében, amelyeket a humanista-reneszánsz költészet használt. Ennek megismerésére, elsajátítására bőven volt lehetősége tanulmányainak időszakában, amelyet Debrecenben, a Református Kollégiumban végzett. Ismerjük az ekkoriban itt használatos retorikai-poétikai műveket, tankönyveket, amelyekből Szőnyi ismereteit szerezhette. Nyilván alaposan tanulmányozta a latin irodalmat, annak auktorait, ebben fontos szerepet töltött be Ovidius. A 18. század első harmadában használatos retorikai-poétikai praeceptum művek közül még mindig J. G. Vossius a legkedveltebb. Az 1741-es Opiniones de promovenda pietate ac re litteraria in Ecclesia et Schola Debreceniensi de anno 1741. című tanügyi szabályzat a quarta és sexta classisban is kiemelt helyen javasolja Vossius retorikájának és poétikájának használatát, vagyis szükséges e praeceptum művek szabályainak elsajátítása, de ezt felhasználva gyakorolják a versírást és a szónoki beszédet is.28 Még az 1791-es Methodus quam in Collegio Reformatorum Helveticae Confessionis Debrecinensi, Omnes Scholas inferiores Docentes, inde ab infima Elementariorum Classe usque ad Poeticam Logicae et Oratoriae praepositam, sequuntur című szabályzat is megbecsüléssel beszél Vossius műveiről.29 Szőnyi 1740 körül Maróthi György tanítványaként sokat forgathatta Vossiust, amit onnan is feltételezhetünk, hogy Maróthi megvásárolta hollandiai tanulmányai alatt Vossius retorikai és poétikai műveit s biztosan ajánlotta azokat tanítványai figyelmébe.30 Bizonyítja ezt az is, hogy Vossius bekerült az 1741-es Opiniones... szövegébe. Vossius műve még a klasszikus ciceroniánus reneszánsz nagy retorikai szisztémái közé tartozik, teljes antropológiai távlatú beszédművészeti enciklopédia, teljes szövegelmélet. Az I. Liber V. caputja tárgyalja a Genus demonstra- tivumot, a XXXVIII. alfejezet címe: De laudatione maris, fluvii, fontis, portus. Ebben a folyók retorikai dicséretének szabályait mutatja be, ahol az eredetéttől, a forrástól a teljes kiterjedésén keresztül kell azt jellemezni, színét, mennyire egészséges, van-e gyógyító ereje, halban való gazdagsága részletezve.31 A XXX- IX. alfejezet szerint a tájakat, városokat, falvakat, földeket, kerteket, hegyeket, akadémiákat, gyógyfürdőket, hidakat, levegőjét, természeti fekvését, vagyis minden égi és földi természeti értékét, a fémeket a hegyekben, erdőit, földi és vizi 28 G. SZABÓ Botond, A Debreceni Református Kollégium a „pedagógia századában”Neveléstörténeti tanulmány XVIII. századi forrásgyűjteménnyel, Debrecen, 1996,151-151,164-165. 29 Uo., 321, 347. 30 G. J. VOSSIUS Commentariorum Rhetoricorum, sive oratoriarum institutionum Libri sex. Quarta hac editione auctiores, et emendatiores, c., műve ( Lugduni Batavorum, 1643. Ex officina Ioannis Maire) a mai napig megvan a Református Kollégium Nagykönyvtárában, benne a tulajdonos possessor bejegyzésével. (Jelzete: G. 824) Ugyancsak ekkor (1737) vásárolta Vossius Poeticarum Institutionum, Libri tres címűmunkáját is Maróthi, amely szintén megvan a Nagykönyvtár gyűjteményében. (G. 824) A Genus Demonstrativum című fejezet több mint hetven lapnyi: 40-112. Az elocutioról szóló fejezetben külön tárgyalja azokat a figurákat és trópusokat, amelyek a legjobban alkalmasak a laudatiora, így az amplificatio, gradatio, climax, exaggeratio, digressio, gradatio, hypotiposis. 31 VOSSIUS, 1643,95: „Fluvii laudantur ab ortu vel scaturigine, ab amplitudine, a cursu veloci, colore, aqua salubri, piscibus multis ac variis, fluviis quos recipit, locis, quae perfluit.” 390
