Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
Szenei Molnár Albert Appendix de Idolo Lauretano című művének polemikus jelentése ikonográfiái, textuális és himnológiai értelmezésben
amely igen összetett jelentés kifejezésére alkalmas. Elsődlegesen valóban a Johanna Papissa hagyomány jelölője, amely ekkoriban még a valóságosnak tekintett történelmi személy és a pápaellenes fikció (allegorikus-tropologikus-ana- gogikus jelentésű személy) kettősségét - sőt polifónikus jelentését - egyaránt mutatja, amely időben több évszázadnyi rétegzettséggel rendelkezik, ráadásul (a protestánsok számára hitelesítő erővel) még messze a reformáció előtti korszakokból. A reneszánsz és reformáció korszakára határozott ikonográfiája alakult ki, amelyet a protestantizmus minél sokoldalúbban igyekezett felhasználni. A kialakított ikonográfiái nyelv, eszköztár lerombolni igyekezett a hagiográfia hagyományait, azokat kioltotta, parodizálta és deszakralizálta.53 Valóságos „képcsata” dúlt ebben az esetben is - hasonlóan ahhoz, amit Viskolcz Noémi mutatott be Kálvin Institutiojának címlapját értelmezve, csak itt az európai ikonográfiái és eszmetörténeti kontextushoz igazodott szorosabban Szenei Molnár.54 A Papissa hazug és buja, megtévesztő feminitása, a valóságot eltorzító varázsereje - hiszen Zauberin! - alkalmassá teszi az istenanya látszatának keltésére, ugyanakkor a kötet textuális jelentéskörei végzik e látszat leleplezését és elutasítását. A Papissa protestáns antikrisztusi értelmezése is szerepet játszik (vö. a Schrot-metszete- ket!) a jelentésbővítésben, amikor a megtévesztő látszat feminin attribútuma fonódik össze az apokaliptikus hagyománnyal. Ehhez társul a Lipsius elleni aktuális polémia (Diva Virgo Hallensis), amelyben a mariológiai elutasítás a Pa- pissa-ikonográfia jelentésköreivel jól kombinálható. (Lipsius rejtett, majd lelepleződött konverziójának kulcseleme a Mária-kultusz demonstratív textuális és ikonográfiái ábrázolása.) Ezt a tematikai és eredete, kronológiai származása szerinti sokféleséget példátlanul tömör formában volt képes egyesíteni és felerősíteni a Gallér-kiadó címlapmetszete. Kétségtelen, hogy a címlapmetszet kivételesen erős effektust érvényesít, hiszen a kereszténység egyik legalapvetőbb ikonográfiái ábrázolását radikálisan megfosztja eredeti jelentésétől, a mások által hazug gium Baráti Körének támogatásával kiadja a Tiszántúli Református Egyházkerület, Szerk. GYŐRY L. János, 2009. 53 Számos példát idézhetünk a reformáció évszázadából, különösen a Flugblatt-nak nevezett képzőművészeti műfaj ontotta az ide tartozó fa- és rézmetszeteket. Ebben kiterjedt csoportot alkottak a pápáról készült gúnyrajzok, metszetek, amelyet a korszak kiemelkedő alkotói is műveltek. így Tobias Stimmer 1577-es Gorgoneum Caput című rézmetszete is egyesíti a kép és a szöveg szoros egységét. A lap nagyobbik fele a kép, alatta Johann Fischart kegyetlenül szatirikus verse a pápai hatalomról. A kép pápai portrét ábrázol gunyoros-szatirikus eszközökkel. A pápai főn a tiarát egy harang mintázza meg, amelyen keresztbe tett gyertyák helyezkednek el körben, orra egy hal, a szája egy félig nyitott boroskanna, a szeme egy ostyatartó serleg, az arca egy borbélytányér. Mellét-vállát egy monstranda és egy misszálé alkotja. (Ez a technika majd - más tartalommal - Giuseppe Arcimboldo képein köszön vissza.) A portré körüli négyszögletű kartus négy állati figurát ábrázol. Bal oldalon fönn egy könyvet olvasó szamár, alatta egy liba, csőrében rózsafüzérrel. Jobb oldalon fönn egy farkas látható, fején püspöksüveg, a szájában egy bárány, alatta egy disznó, szájában füstölővel. A kép alatt helyezkedik el négy hasábba írva a gúnyvers. (Der Gorgonisch Meduse Kopf. Ein fremd Römisch Mörwunder/ neulicher zeit/ inn den neuen Insuln gefunden/ und gegenwärtiget gestalt/ von etlichen Jesuitern daselbs/ an jre gute Gönner abcontrafait heraus geschickt. Gleich wie der hailig ist. Also staht er gerüst.) A kompozíció iskolapéldája lehet a hagiográfikus-(pszeudo)szakrális tartalom paródiájának, lerombolásának. A liturgikus tárgyak, eszközök eredeti jelentése kioltódik, megsemmisül, hazuggá válik. Max BENDEL, Tobias Stimmer Leben und Werke, Atlantis Verlag, Zürich-Berlin, 1940, 80. 54 VISKOLCZ, 2005, 76-84. 373
