Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
Szenei Molnár Albert Appendix de Idolo Lauretano című művének polemikus jelentése ikonográfiái, textuális és himnológiai értelmezésben
ta, hogy a nyugat-európai közvélemény teljes egészében értse és értelmezhesse a szövegek jelentésképző szándékát, együtt a címlapképpel. (Utóbbi jelentését és értelmezését is inkább várhatta a nyugat-európai befogadótól, bár nyilván szánhatta a hazai olvasóknak is.) Az külön kérdés lehet, hogy a magyarországi közvélemény mennyi- re ismerte és értette a címlapmetszet jelentését. Két közeli kortárs véleményét idézhetjük fel, de különösen ott van ennek súlya, ahol a szerző közvetlenül Szenei vitázó ellenfele. 1621-ben jelent meg Balásfi Tamás Christiana Responsio... című vitairata (RMK III, 1321), amely kifejezetten a Szenci-kötettel polemizál, de sehol nem utal arra, hogy a szerző sérelmezte - vagyis megértette - volna a címlapmetszet valódi jelentését. Amit egyébként feltételezhetnénk, hiszen a címlapmetszet polemikus töltete kiemelkedő. A Dedicatio utolsó lapján egy epigramma és egy fametszetű kép áll: Votivum Epigramma. Ad B. Virginem Mariam Patronam Hungáriáé. Az epigramma fölött elhelyezkedő fametszet a lap valamivel több mint egy harmadát tölti ki. Alatta a következő felirat áll: S. MARIA LAVRE- TANA. A metszeten álló Mária kezében tartja a gyermek Jézust, bár - furcsa módon - a gyermeket tartó kezei nem látszanak, mindketten koronát viselnek a fejükön, akörül dicsfény látszik. Mária ruházata dekoratív, földig érő ünnepélyes köpeny. A rajta lévő díszítés két keresztet formáz. A kép ikonográfiája feltűnően hasonlít Justus Lipsius nevezetes művének (Diva virgo Hallensis, Antverpiae, 1605.) címlapmetszetére. Ez nagyon is érthető, hiszen Lipsius híres-hírhedt műve volt a nemzetközi küzdőtéren a konverzió bejelentése, amelynek ikonográfiái elemeit is hatékonyan fel lehetett használni. (Különbség, hogy Balásfi művének metszetén a gyermek egy országalmához hasonló hatalmi jelvényt fog a kezében, a tetején egy kereszttel; ez tulajdonképpen a középkori ikonográfiában használatos keresztes glóbusz, ami Jézusnak és Máriának is hatalmi jelvénye. Az országalma először a Német-római Birodalomban vált világi uralkodó jelvénnyé. A magyar ikonográfiái hagyományban ez Szent István országalmájaként ismerős. Hagiog- ráfikus-mariológiai jelentése így keveredik - a vers szövegében is határozottan megjelenő - az országát Máriának felajánló szentkirály hagyományos históriai és éppen ekkoriban határozottan megújuló ideológikus-hagiográfikus jelentésével. Az ikonográfiái elemek szemantikája megengedi ezt az összetett jelentésképzést.) A tizenkét soros epigramma egyértelmű polémia a meg nem nevezett ellenféllel - vagyis Szenei Molnárral, de általában a protestánsoknak is szól. „Istenasszony, látod, a te Pannóniádnak a vidéke milyen eretnekekkel mocskolja be magát, amelyek az ő polgárai. A te loretoi templomodat elvetemült magyar gyalázza, hogy a te dicsőségedet megvesse. Magyarország védőasszonya, igazítsd útba a királyságot és ezt a polgárt, akinek a tolla gyalázatos szidalmakat ont. Hogy az említett elismerje a Szent István által elfogadott Patronát, ezek visszatérjenek 371
