Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

Szenei Molnár Albert Appendix de Idolo Lauretano című művének polemikus jelentése ikonográfiái, textuális és himnológiai értelmezésben

telmezését, amelyben Szenei jelentős szerepet vállalt az Idea Christianorum... Lipsius-szövegének kiadásával.40

4Nem lehet most célunk a Johanna Papissa kimeríthetetlen témakör részletes ismertetése, mindössze néhány 16. századi jellegzetességét villantjuk fel.41

Az a motívum, hogy a Papissa az ördög segítségével kerül felül, nyer befolyást és hatalmat (tulajdonképpen a Diabolus kreatúrája!), már megtalálható szórványosan középkori krónikákban is. Etienne de Bourbon 1261-es Tractatus de diversibus materialibus praedicabilibus című művében így ír: „Quaedam mulier literata et in arte nondi edocta assumpto virili habitu, et virum se fingens, venit Romam, et tam industria, quam literatura accepta facta est notarius curiae, post diabolo procurante cardinalis, post papa.”42 Hartmann Schedel világkrónikájának szövege és képi ábrázolása (immár nyomtatott ikonográfia és szövegeffektus szorosan összefonódó együttesével) nagy erővel és szuggesz- tivitással állandósítja és a nyomtatott formával sokszorosítja ezt a jelentést a későközépkorban és a reneszánsz korszakában. Ezzel az eljárással ez lesz a legbefolyásosabb krónikahagyomány a Papissáról.43

Az Appendix... szerzői között is ott találjuk a nemzetközi polémia sok más híres-hirhedt alakját is. Pier Paolo Vergerio Historia di Papa Giovanni VIII. che fu femmina című műve - a híres konvertita - lelepző munkájának részlete kerül bele Szenei válogatásába latinul. Számos fordítása készül különböző nyelvekre, így németre is. Vergerio Pier Paolo, Des Babsts Kindbett. Ein wahrhaffie vnd grundtliche Historii von Babst Hansen/ dises Namens dem Achten/ woelcher ein Weib vnd Zauberin gewesen ist, 1558. Itt már a cím kiemeli a Papissa gonosz varázslattal rendelkező erejét, ami gyakran visszatérő elem a 16-17. században;

40 IMRE, 2009,261-299.

41 A Papissa-kutatás három hullámát tartja számon a tudománytörténet: a reneszánsz-reformáció korszaka, a 18-19. század szekuláris antiklerikalizmusa, a 20-21. századi feminista irodalom. A nemzetközi tudományosságban (német, angol, amerikai kutatás) a közelmúltban meglepően élénk érdeklődés irányult-irányul az állítólagos női pápa személyére és történetére. Ebben találkozunk szaktudományi művekkel, népszerűsítő (a divatos szenzációt is kedvelő) munkákkal (feminizmus, gender study), de szépirodalmi alkotásokkal, regényes életrajzi feldolgozásokkal is. A szaktudományi munkák egyre inkább a kultúratudomány összetettségével és módszereivel vizsgálják a kérdéskört, kiszabadítva azt az egyháztörténetírás korábbi - messzemenően érthető - felekezeti érdekeltségeiből és indulati-érzelmi elfogultságaiból. 2001-ben jelent meg a chicagói egyetem kiadásában a francia kutató, Alain BOUREAU, The Myth of Pope Joan című terjedelmes monográfiája. Craig M. RUSTICI, The Afterlife of pope Joan, Deploying the Popess Legend in Early Modem England című munkája igazi sikerkönyvként 2006 óta minden évben megjelent a Michigan Press kiadásában, Chicagóban; alapvetően a reformáció korára koncentrálva. Színes címlapján ott láthatjuk a Szenei Molnár-műben is látott metszetet: a koronás női alakot, karjában a gyermekkel.

42 Michael OBENAUS, Hure und Heilige: Verhandlungen über die Päpstin zwischen spätem Mittelalter und früher Neuzeit, Hamburg, Kovac, 2008, 53.

43 Uo. 54: „Das Motiv der Mithilfe des Teufels bei der Karriere der Päpstin findet auch Eingang in Hartmann Schedels Weltchronik und damit in die wohl einflussreichste Chroniküberlieferung zur Päpstin im Spätmittelalter...Die topische Formulierung zeigt an, dass der Teufelseinfluss hier schon eine Selbstverständlichkeit im Wissen über die Päpstin darstellt.”

367