Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
Szenei Molnár Albert Appendix de Idolo Lauretano című művének polemikus jelentése ikonográfiái, textuális és himnológiai értelmezésben
részletességgel.13 Kevésbé ismert magyar református szerző, Pathai István itthon megjelent művében is olvashatjuk a történetet: „Nyolczadik János Pápának-is szentseges tiszta élete felöl hally szép históriát. Aszszon Pápa. Ennek, leánykorában, Gilberta volt a neve: férfiúi öltözetben adván magát egy barát mellé: tanulni kezde, jó, éles elméje volt, tudománnyá után arra juta hogy Pápává téteték: egy környüle forgolódó barát ebébe vévé hogy nöstén volna az szentséges Pápa, meg hágta volt, és Rómában, a processio iárásában az útczában mindenek láttára meg fiadzék, és azon helyen a gyermek szülésben meg-hala. így akará Isten ama nagy Babylloniai szemtelen kurvának éktelenséget e világ előtt való pironkodás- ra kimutatni. Effelöl írtak volt illyen Pasquillust Romában: Foemina Petre tua quondam”. A latin epigramma Janus Pannonius műve (bár Pathai nem nevezi meg a szerzőt), mellette olvashatjuk a magyar fordítást is. Ismeretes, hogy Pathai műve már 1619-ben elkészült, csak valamiért halogatták a kinyomtatását. Meglehet, Pathai eredetileg kapcsolódni akart művének polemikus jellegével a Szenei által megnyitott, európai kontextusú nemzetközi vitairodalomhoz.14A számba vett pápára-pápaságra vonatkozó adatok-kommentárok egyértelműen bíráló, elmarasztaló, polemikus szándékúak, teljesen megegyeznek Szenei 1621-es kiadású Dictionariunm paratextusainak látásmódjával.15 Ugyanúgy működik itt is a kul13 „858: Annos Papa maskipen IANOS Angliai, papalkodec Romaba két eztendeig. EZ ANGLIAI LEAN’ VALA, KI EG’ effiu deákot annera meg ßerete, hog semi kipen tölle el nem akart válni, hanem vele egietembe Athenasba tanolni mene. Vegre oßtan iöuenec Romaba, holot á lean’ az ö bölezesigiert papaia (sic!) valaßtatec, kibe mikoron papalkodnec, eg’ innep napon á processioba giermeke lön, es azon giermec ßülesbe meg hala. De immár hog’ ez nem volt férfiú azért nem ßamlaltatic á papac köze. Attól fogua imar mikor Pápát valaztnac, nag’ magossan eg’ szekbe ültetic, hog’ á le függő dactilossat meg lathassac, innet allol pedig az Cardinalisoc azt latuan ottan azt nag feel szoual kialtiac, vagion, es igaz eleg nag’. Ezt pedig azért mielic hog aszón’ embert esmet papaia (sic!) ne tegeinec.” Chronica ez vilagnac yeles dolgairól, 1559,147b. 14 Amaz Hetfejü es tíz szarvú fene bestián ülő, bársonnyal s draga keoveckelfel ruháztatot parázna Babillónak, melly az ö tisztátalan paráznaságának arany pohárba töltőt reszegetö utalatossagával meg részegétötte ezfóldnec lakozoit, mezételenségének tököre, Pápa, 1626. A TREND RMK 721 jelzetű, 1671-es kiadású kötetét használtuk: Y4V. Janus epigrammáját még közölte Magyari István is Az országokban valósok romlásoknak okairól (1602) című vitairatában. 15 Az 1621-es Dictionarium függeléke külön táblázatban mutatja be a magyar püspökségek által fizetett éves pápai adó összegét, amely együttesen tartalmazza a világi papság és a szerzetességek adatait. (Consignatio Annatomm a praecipuis Ungariae Praesulibus Romano Pontifici quotannis tributarum. Ex immenso Catalogo Annatorum, & taxationum Ecclesiarum & Monasteriorum per universum orbem, fol. 82.) A számoszlopok után azonban értékelő kommentárt helyez el, amely erősen kritizálja, elmarasztalja a pápaság telhetetlen és mohó fösvénységét, amellyel az megkaparintotta a keresztényvilág anyagi javait. Ezekből a számadatokból meg lehet ítélni, hogy milyen mérhetetlen sok pézt csikartak ki az egész keresztény világból a hét dombon lévő bálvány - vagyis a római pápa - kíméletlen, kapzsi pénzvágya következtében: „Nomina reliquorum locorum, ita depravate sunt impressa ut vix coniecturis assequi possis: ideoque plura adseribere piget. Ex his tamen intelligi potest, quam immensa pecuniae summa, ab universi orbis Ecclesiis extorqueatur, per insatiabilem Septicollis Idoli avaritiam.” A 357-362. lapokon követezik a római pápák fölsorolása: Series episcoporum, & Pontificum Ecclesiae Romanae. I. Sylvester után kommentár áll, miszerint az eddig felsoroltak a világban az evangéliumi szegénység hirdetését megvetették, sokan elnyerték a mártírok koronáját, ezután lassanként kialakult a pápai életmód: „Isti omnes praenominati pauperes Evangelii praecones in mundo despecti, plerique martyrij coronam acceperunt, postea paulatim Pontificatui via sternebatur.” I. Gregorius kapcsán a kommentár elmondja, hogy ebben az időben sokan vitatták annak elsőségét a püspökök között. A104. pápa az a János, akiről - protestáns érvelés szerint minden kétséget kizáróan 354
