Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
Szenei Molnár Albert Appendix de Idolo Lauretano című művének polemikus jelentése ikonográfiái, textuális és himnológiai értelmezésben
Papstumm hat etwan ein Bischoffin Ungern zufilnffkirchen Lateinische schimpfliche reime gemacht/ dieses sinnes und einhalts. Man greiff dem newen Papst etwan Durch einen stul die hoden an/ Ob er siehet und ein man weer/ Solches geschieht jetzund nicht mehr: Weil sie zuuor jr mänlich art Gnugsam darthun mit viel bastart.”9 A szerzőnek nyilván kapóra jöhetett a magyar püspök verse (amely mégiscsak a katolikus egyházon belüli hang!), bár nevét nem írja le. Mindez mellesleg Janus európai ismertségének is dokumentuma, másfelől ezzel valószínűleg előbb volt Janus versének német nyelvű fordítása, mint magyar. (Igaz, a német változat csak részlet a versből, másrészt a latin eredetinek erőteljes átköltése, meg sem kísérli az időmérték fordítását.) Janus Pannonius verse a továbbiakban is kedvenc darabja marad a német protestáns Papissa-antológiáknak: közlik latin szövegét és német fordítását. így Dániel Hartnack 1678-as müncheni kötetében is ott találjuk két helyen is.10 Az első esetben a négy utolsó sort idézi, szerzője pontos megnevezésével: „Jedoch hat es dieser Zeit solcher Prob nicht mehr /vonnöthen/ nach denen Verßen des Bischoffs Johannis Pannonij: Non poterat quisquam reserantes aethera claves Non exploratis sumere testiculis. Cur igitur nostro mos hic jam tempore cessat? Ante probat sese quilibet esse virum. das ist: Es konte niemand nicht des himmels Schlüssel nehmen/ Man hätt ihm denn zuvor sein männlich Glied berührt: Wie kömts/ daß solches Brauchs sich itzt die Päbste schämen? Weil sie durch Kinder schon des Gliedes Krafft probirt.” A német fordítás itt is rímes. Az utolsó lapon közli a Janus-vers teljes szövegét Pasquillus Romae címmel, amit rímes formában - erős átírással - németre fordít és magyaráz a szerző.11 9Djiv 10 A kötet címlapján itt is láthatunk egy fametszetet, amely az utcai szülés már ismert, gunyoros ábrázolása, kissé gyengébb minőségben, mint az Witekind művében szemlélhetjük. (Daniel HARTNACK Päbstliches offenbahres Kind-Bett/ oder Etliche Vierzig Zeugnüß uhralter berühmter Scribenten/ so meist vor Luthero gelebet/ zu beweisen Daß Pabst JOHANNES der Achte eine Weibs-Persohn gewesen/ und in öffentlicher Procession zu Rom ein Kind gebohren.) 11 HARTNACK, 1678, 17, 31. A 17. századi kiadványok közül Johann Daniel Artopoeus respon- denseként disputái August Rupertus Lipcsében Johannes VIII. Papissa címmel. A B2 lapon kerül elő az epigramma, szerzőjét is megnevezi: „Unde non inepte Janus Pannonius Episcopus Quinqueec- clesiensis canit...”, a verset teljes egészében közli pontosan, az utolsó két sort lényegesen nagyobb betűkkel. (Cur igitur nostro mos hic jam tempore cessat?/ Ante probat quod se quilibet esse marem.) 352
