Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
A zsoltárköltészet változatai Ambrosius Lobwasser műveiben
felekezeti pólusok képviselői, hanem azonos felekezetűek között is zajlik: vagyis a kálvinista tábor is megosztott, - kezdetben.14 Később ez lassan elhalkul. 1608-ban jelenik meg Hanauban egy kis kötet: Kurze Frage unnd bestendige Antwort/ ob die Psalmen vom Herrn Laubwasser auß dem Frantzösischen in Teutsche Sprach versetzet/ in Luterischen unnd Bäbstischen Kirchen zu singen und zuläfsig sey. címmel.15 Polemikus jellege ellenére a munka a Lobwas- ser-vita későbbi szakaszához tartozik, ekkorra már lassan lezáródott a dinamikus Lobwasser-kanonizáció, aminek következményeként a kálvini irányzat saját liturgikus-himnológiai gyakorlatában - óriási kiadás- és példányszámokkal - állandósította a zsoltároskönyvet. A kötetke inkább azt bizonyítja, hogy konfesszi- onális tekintetben különül el határozottan egymástól a kálvini és a lutheránus teológiai értelmezés. A lutheri ágnak „meg kell tisztítani” Lobwassert a kálvini elemektől és így beilleszteni saját liturgikus rendszerébe, vagy azt egészében elvetve teljesen új, más Psaltert teremteni és kanonizálni saját gyakorlatában. (Ebben az időszakban mindkettőre van példa!) Nem tudjuk, ki a szerző, azonban inkább a lutheri irányzat szempontjából érvel, bár némi megértést tanúsít más irányba is. (A hanaui helyszín ugyan inkább kálvinista szerzőt valószínűsítene, azonban hiányzik a kiadó neve, lehet, hogy a kiadás helye is fiktív.) A szerző alapvető kifogása a domináns francia szövegforrásra és a dallamokra vonatkozik. Gunyorosan mondja, hogy amilyen elképzelhetetlen egy francia, olasz vagy svéd templomban német dallamokra énekelni a gyülekezeti énekeket, éppúgy kifogásolható, hogy a német templomban francia dallamok és versek hangozzanak.16 Lobwassert egyértelműen lutheránus szerzőnek tekinti, több okból is. Művét a lutheránus szász választófejedelemnek dedikálta, egy lutheránus egyetemen nyomtatták ki, lutheránus fejedelmek és főurak nagyra becsülték és népszerűsítették, pártfogolták. (Az vitathatatlan, hogy Lobwasser - külföldi tartózkodása után - soha nem törekedett kálvinista közegbe való illeszkedésre, vagy ilyen mecénási, pártfogói, kiadói támogatás megszerzésére, azt nem kereste.) Ugyanakkor tehetséggel és leleménnyel költötte át a hugenotta zsoltárokat, amelyek sok helyen Isten sza14 A folyamatot jól jellemzi, hogy a Psalmdichtung művelői között szép számmal vannak világi személyek is, akik műveiket jelentős mértékben kimozdítják az eredeti liturgikus funkcióból: ez természetesen beleillik a német reformáció végtelenül gazdag kulturális, intézményi tagoltságába. Vö. BACH - GALLE, 1989, 114-146. Még a latin átköltést végző Andreas Spethe is megenged magának Lobwassert bíráló megjegyzést, vö. IMRE Mihály, „Úton járásnak megírása” Kulturális emlékezet, retorikai-poétikai elvek érvényesülése Szenei Molnár Albert műveiben, Budapest, Balassi Kiadó, 2009, Humanizmus és Reformáció 31, 245-246. 15 A1251.10 Th. jelzetű kötetet a wolfenbütteli HAB-ban olvastuk. 16 1-3: „Es ist günstiger Leser/ unter Gottseligen frommen und Gottes wort liebhabenden Christen hin unnd wider ein zweifei eingefallen/ ob auch in Lutherschen Kirchen/ die auß dem Frantzösischen ins Teutsche versetzte Psalmen Dauids nützlich können und mögen gesungen werden: Oder ob nicht die gar in den Lutherischen Kirchen/ weil die Caluinistischen sich meisten theil der gebrauchen/ außzumustern seyn? ...Dann je es ein närrisch ansehen haben/ und lappenwerck sein würde/ wann in einer Teutschen Kirchen man wollte Spanisch/ Italienisch/ oder Frantzösisch/ in einer Spanischen Kirchen/ Teutsch/ Denisch oder Schwedisch singen...So hat daher/ herr Luther und andere Gottselige Männer die Leute von solchem unbesunnen Wahn abfüren unnd denen Gott zu loben anleitung geben wollen/ ein theil Psalmen in Teutsche Reimen gebracht unnd andere Lieder zusammen getragen.” 328
