Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
Poétika- és retorikatörténet Cicero és/vagy Krisztus? A reformáció 16. századi retorikáinak egyik dilemmája
Chytraeus művének - ugyancsak 1567-ből - van egy másik, szintén Wit- tenbergben megjelent változata: Praecepta rhetoricae inventionis címmel.32 Előszava Platon Phaidroszát idézi, amelyben Szókratész feltétlenül javasolja a dialektika és rétorika használatát, hogy azzal Istennek tetszőén, kedvesen beszélhessünk. Mennyivel inkább szükséges nékünk az egyházban a széptudományok tanulmányozása, amelyek a szónoklás szabályait megtanítják abból a célból, hogy Istennek hálát mondjunk, Isten mérhetetlen jótéteményével Isten igaz - a Próféták és Apostolok írásaiban - és láthatóvá tett tanítását helyesebben és köny- nyebben megértsük, és másoknak nagyobb érthetőséggel megmagyarázzuk?33 Ugyanebben a wolfenbütteli példányban - azzal egybekötve - találjuk D. Chytraeus 1574-ben kiadott másik művét, Secundus Liber Rhetoricae continens praecepta de elocutione, et de figuris grammaticis et rhetoricis, illustrata utilibus exemplis, ex Sacra Scriptura, et Cicerone, sumptis címmel.34 Terjedelmes előszava sok párhuzamosságot mutat az imént behatóan tárgyalt Chytraeus kiadvánnyal, most néhány egyezést emelünk ki. Itt is Isten kivételes és egyedülálló adományának nevezi a retorikát, amely generális ismeretelméleti szerepet játszik az önismeretben, az emberi világ, természeti környezet és kiváltképpen: az istenismeret folyamatában. A retorika egyfelől Isten kivételes adománya, aki a nyelvet és gondolkodásunkat is uralja (nostras mentes et linguas gubernet), ennek megfelelően szerepe is rendkívüli: szinte közbenjáró és magyarázó, megnyitója és kimondója a szív érzelmeinek. A szónoklat pedig szájjal kimondott szavakkal a mi gondolatainknak az értelmezője, a lélek megismerésének és érzelmeinek ismertetőjele, bizonysága és képe. Másfelől hatalmas autonómiája is van ennek a retorikának, hiszen az embereknek a széptudományok tanait, az elme és a gondolkodás ismeretének módszereit bocsátja rendelkezésére, a megismerés erejét képes az emberben megteremteni. A retorikával másoknak be lehet mutatni az élet üdvösséges dolgait; a retorika az ember és az egyház teljes életét, a tudományok, az államügyek tanulmányozását, a közdolgokról való tanácskozást, a bírósági ítélkezést, az uralkodóknak és a polgároknak a tanácskozásait-intézkedéseit, feladatait és az államhoz tartozó élet minden részletét könnyen szolgálja-igazgatja és kormányozza. A legméltányosabb és helyesebb, hogy mi, akik az ékesszólást és a beszédművészeti széptudományokat tanuljuk, azokat befejezzük, és lángoló fogadalomtétellel mindennap az Isten fiának (Fiúistennek), az örökkévaló Atya orátorának imádkozTrója elfoglalását. (Jürgen LEONHARDT, Die grammatischen Lehrwerke von Petrus Nigidius d. Ä.., in BAUER, 1999, 699.) 32 P 1228 .Heimst 80 jelzetű példányát Wolfenbüttelben, a Herzog August Bibliothekben tanulmányoztam, minden további hivatkozás erre történik. 33 CHYTRAEUS, 1567, A/b: .Apud Platonem in Phaedro gravissime pronunciat Socrates, ideo discenda esse Dialectica et Rhetorica, ut DEO GRATA DICERE POSSIMUS. Quanto magis nos in Ecclesia Dei decet studia Artium, quae formandae orationis rationem tradunt, ad hunc finem referre, ut DEO GRATA DICAMUS, et veram de Deo doctrinam immenso Dei beneficio in monumentis Prophetarum et Apostolorum patefactam, et ipsi rectius et facilius intelligamus, et aliis maiori perspicuitate explicemus?” 34 A két kiadvány - megjelenésük időbeli különbsége ellenére - valószínűleg szervesen egybetartozik, ennek kiadástörténeti vizsgálatát azonban most nem tekintettük feladatunknak. 30
