Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
Újfalvi Imre debreceni kiadványa: Spethe-Szenci zsoltárai, németországi párhuzamok
hogy kevéssel 1607 után még lehet számolni a Psalterium kéziratos másolataival, amelyek eleve valamely szövegromlást eredményeztek. A pataki gyakorlat - latin és magyar nyelvű zsoltáréneklés - alapja talán éppen Fodorik Menyhért debreceni kiadványa lehetett, hiszen az ennek az igénynek a kielégítésére született meg. Azt is valószínűsíthetjük, hogy a genfi zsoltárdallamok valóban hamarább jutottak el Magyarországra, mint maguk a szövegek magyarul, azonban ennek a hordozója nagy valószínűséggel Spethe latin parafrázisa volt. Ez a recepció pedig előkészíthette és könnyíthette majd Szenei magyar nyelvű átköltésének befogadását. Meg kell vizsgálni, hogy a latin-magyar szöveget közlő kiadásnak milyen lehetséges külföldi párhuzamai, szövegeszményei, szerző- és kötetmintái voltak, amelyeket Újfalvi követett, másokat viszont elutasított vagy azoktól elhatárolódott. A kiadvány szerkezete, szövegközlő módszerei is számos tanulság levonását teszik lehetővé. 2. A hugenotta zsoltároknak van olyan francia szerzőtől származó változata is, ahol a liturgikus funkciójú zsoltárvers mellett megjelenik a metrikus latin zsoltárköltészet is. Ez a szerző pedig maga Théodore de Béze. Ezek a verses művek valószínűleg a Psautier...után keletkeztek. Genfben, 1576-ban megjelenik Béza harminc válogatott latin zsoltárparafrázisa Buchananus és más kortárs neolatin költők műveivel együtt; a kötetet Dudith Andrásnak ajánlotta. 1581-ben u- gyancsak Genfben kiadja immáron mind a 150 zsoltár átköltését latinul, dallamok nélkül, mindegyik zsoltár mellett megadta a metrikai szerkezetet: verslábak és sorok, strófafajták képletét. Ugyanebben az évben Bernben pedig olyan kötet jelent meg, ahol párhuzamosan olvasható egymás mellett Béza és Buchananus latin zsoltára, sokszor a franciával együtt. Csomasz Tóth Kálmán Béza átkölté- seit „elszigetelt kísérletnek, afféle humanista játéknak” tekinti csupán, sőt még furcsállja is megszületésüket: „Egyébként sem árulja el semmi, hogy Béza, ki a genfi zsoltárformák és dallamok nemzetközi sikerében személyesen és hivatalosan is érdekelve volt, arra törekedett volna, hogy latin zsoltárait is dallamok szárnyára bocsássa. így tehát az ő latin átköltéseit elszigetelt kísérletnek, afféle humanista játéknak tekinthetjük csupán. Mégis figyelmet érdemel, hogy Kálvin hivatali utóda, a genfi reformáció vezetője hatvanadik életéve táján egy ilyen, felemás volta ellenére is jelentős méretű költői játékra adta a fejét. Hogy közelebbről mi ösztönözhette, éppen a skót versenytárs növekvő népszerűségét tekintve: nem látható egész világosan. De ez a kísérlet eleve sikertelenségre volt ítélve: Béza nem konkurálhatott önmagával, vagyis a genfi zsoltárkönyvvel, és eleve nem remélhetett dallamok híján sikert egy olyan versenyben, ahol a másik fél verseit Olthof egyre növekvő népszerűségű énekei segítették tovább terjeszteni.”8 Itt jegyezzük meg, hogy az 1632-es kiadás élén áll Fodorik Menyhért rövid latin nyelvű előszava, amelyet a tanuló ifjúsághoz intéz. Ebben felidézi a 8 CSOMASZ TÓTH, 1967,51-52. 283
