Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
A hesseni protestáns Szent Erzsébet-recepció jellemzői, határai Szenei Molnár Albert műveiben
Historicum című 1594-es műve fesztelenül „emeli ki” a szentéletű Ferencet zavaros és képmutató pápista környezetéből, hogy felmutassa benne az evangéliumi élet nemes mintáját. Hasonló munka David Chytraeus, Onomasticon theologicum, recens recognitum, in quo praeter nomina propria fere omnia, quae in Bibliis extant, plerorumque etiam sanctorum, qui Calendario usitate inscribi solent, item doctorum, ecclesiae, martyrum, haeresicorum & synodorum nomina & historiae breviter indicantur (1578), Nathan Chytraeus Fastorum ecclesiae Christianae libri duodecim (1573), Andreas Hondorf Calendarium historicum. Oder der Heiligen Marterer Historien (1573) és Kaspar Goldthurm Kirchen Calender (1559) című műve. (Rokon törekvésű szerzők még a 16. századból: Johann Klain, Andreas Rosa, Victorin Schönfeld.) A szentek kultuszának protestáns átalakításához öt mozzanatra van szükség: Vergessen (elfeledés), Neuschöpfung (újjáteremtés), Übernahme (átvétel), Traditionskritik (hagyománykritika), Umdeutung (átértelmezés). Goldthurm műve fametszetekkel gazdagon díszített, Erzsébet természetesen szerepel benne a november hónapnál. A szöveget jó minőségű metszet egészíti ki, amely a szegényekről gondoskodó Erzsébetet ábrázolja.41 Mat- theus Dresser De Festis diebus Christianorum, Ivdeorum, & ethnicorum: Liber, Quo origo, caussa, ritus & usus eorum exponitur című munkájának szemlélete hasonlít a többi, fentebb jellemzett protestáns szerzőhöz. Erzsébet gazdag spiritualitását, szegénygondozó önfeláldozását dicséri, a hajdani hagiog- ráfikus csodák mindegyike ennek egy- egy bizonyítéka; Lajos itt a törökök elleni hadjáratra indul.42 41 GOLDTHURM, 1559, 304-305: „Diese Elisabeth ist eine Tochter gewesen Andreae/ deß Königs auß Ungern/ welche ein Ehegemahel gewesen ist Ludovici deß Landgraven zu Hessen/ welche umb jrer Christlichen ubung unnd miltigkeit willen/ von deß Landtgrauen Rähten/ hefftig gehasset war/ unnd warde beziegen von ihnen/ als ob sie mit ihrer miltigkeit gegen den Armen bewiesen/ den Landgrauen in groß verderbung brächte/ aber die Gottselige Frauw ließ sich solches alles nicht von jhrem Christlichen Leben hinderstellig machen/ sondern sie wüste wol/ daß GOTT unnd jhr Ehegemahel/ ein besonder gefallen daran hetten / unnd sonderlich ward sie durch einen Meister Kunradt genandt/ in jhrem Christlichen fürnemmen.” Vö. Bernward DENEKE, Kaspar Goltwurm. Ein lutherischer Kompilator zwischen Überlieferung und Glaube, in, Volkserzählung und Reformation. Ein Handbuch zur Tradierung und Funktion von Erzählstoffen und Erzähllietratur im Protestantismus, Berlin, 1974, 124-177. 42 „Sancta Elisabetha, decimo nono Nouemb. I. Nomen: Elisabetha est Hebraea vox, Latine significans idem quod quies Dei, vel quies donata a Deo, Gottes ruhe. II. Patria: Fuit Andreae regis Vngariae filia: nupta vero Ludouico Landgrauio Hassiae, anno Christi 1211. Isenaci & Marpurgi habitauit, ubi cubicula eius reliqua sunt. III. Mores & vita: Commemorabili pietate caeteras matronas anteiuit. Nam liberalitatem admirandam exercuit erga egenos, consolata est moestos, visitauit aegrotos, humanos 272
