Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

A kulturális és az önreprezentáció feszültségei - Filiczki János verses ajánlásai Szenei Molnár Albert zsoltároskönyvéhez

és megszentelt jövendöléseit éjjel-nappal bátran elmétekben kell forgatni.22 Ezeket kell elbeszélni, ezeket mérlegelni, ezt énekelni, ezeket végezd feddhetetlen hűségeddel. Ez legyen neked a legelső gondod, ez legyen neked a legnagyobb gyönyörűség. Állítsd félre a vad lelkeket, a hajdani ostoba ember bűzlő ostobaságát rombold le, aki - jaj szerencsétleneket! - téged és a tiéidet elveszejti, aki a scythiai tyrannos szomorú szolgaságát a nyakadba rakja, maga sötétebb a gyilkosságnál, aki a szörnyű vérfürdőkkel és rablásokkal téged szétmarcangol, aki téged vassal és tűzzel pusztít, aki a te legbelsőbb szerveidet és csontjaidat hagyja hátra martalékul a halaknak és különböző vadállatoknak. A szertelenül dühöngőnek csak a háború elég, a tomboló Bellonának hódol.

Pone truces animos: veteris depone cucullos Hircosos hominis: qui teq, tuosq nepotes Perdidit heu misere! Scythici qui triste Tyranni Servitium collo imposuit, nece tetrius ipsa:

Qui miseris vastat te caedibus atq rapinis:

Qui te ferro, igni laniat: tua viscera & ossa Piscibus, alitibusq ferisq obiectat edenda.

Insano satis est Marti, satis atq furenti Bellonae indultum: quaerenda est laurea maior,

Laurea non ullo marcescens temporis aevo.

Mindeközben a bűnöket a büntető, oltalmazó mennydörgőnek (Vindicis Tonantis) ismerd el, aki téged nem elveszíteni, hanem megőrizni akar. Ennek igáját a nyakban, elviselve mérsékeld könyörgő imádságokkal az isteni felséget, tisztelőén imádd. Ő békességet fog adni, amelyet minden imádsággal óhajtasz. Ő a te nyakadról a kardokat és az ellenséget elűzi.

Ille dabit pacem, quam votis omnibus optas.

Ille tua a cervice enses avertet & hostes.

Tu modo grata istis pro donis pectora & ora Reddideris: sanctam & venerandam relligionem;

Ingenuasq artes; CHRISTOq; sacrisq dicatos Doctores, quod sponte facis, promoveris: Unus Legitimi proprius belli qui est finis habendus.

Te vissza fogod állítani a szent és tiszteletre méltó vallást, a szabad művészeteket, az istentisztelettel a Krisztusnak szentelt doktorokat elősegíted. A megalapozott, igazi vallást a kinyilvánított szavakkal fényre hozod, az emberek álarcával mestereségesen megalkotott üres vallást leleplezed és Krisztus nyájának a

22 A kézirat és a későbbi nyomtatott szöveg itt viszonylag jelentősen eltér egymástól: Ergo praedulcis, summi post NUMINA PATRIS,/ Patria... Ergo chara mihi & vita iucundior ipsa, Patria.... A kézirat a haza jelentőségét, szeretetét - maiusculával is erősen kiemelve - az atyai isteni hatalom után helyezi, míg a nyomtatványból hiányzik ez a kettős pólus, így a transzcendentális távlat és párhuzam ott elmarad.

249