Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
A kulturális és az önreprezentáció feszültségei - Filiczki János verses ajánlásai Szenei Molnár Albert zsoltároskönyvéhez
dias Gallicas concinnato Rhytmis, quos moduli exprimerent praedulce sonantes, Psalmorum Bessern Theodorus; & ante trientem Clemens Celtarum lingua adstrinxere perite. Germani hos, Itali, Hispani, Flandriiq; Britanniq; Et queis Sarmatia, & colitur Bojemia vasta, Jesseas paribus modulis qui jugiter odas Decantant, sancti exempli pietate, secuti. Defuit Ausonio decus hoc idiomati, quod nunc Andreas Spethus dat, cui non Thracius ipse Suavi sono vates plectro fiet anteferendus.13 Ez a vers tehát egyáltalán nem Szeneire szabottan, azonban annyiban a kontextualizálás eszköze, hogy a protestáns nemzeti nyelvű zsoltárátköltések felsorolása, méltatása. Az eredeti szerző - vagyis Rém - nem is szánhatta 1596-ban a német kontextus legitimálásának vagy bármely interpretatív- laudatív értékelésnek. Szenei - ha úgy tetszik - ehhez kölcsönözhette Rém versét (valószínűleg az ő tudtával és hozzájárulásával), hiszen az valóban gyakran érdeklődött a készülő zsoltároskönyvről.14 Mindezt azonban kevésnek érezhette Molnár Albert, művének személyesebb és szorosabb kontextualizálását szerette volna látni, ehhez volt szüksége Filiczki János segítségére, bár ez nem helyettesíthette a német közeg más szereplőinek autentikusságát. A következő címmel dolgozza át Rém versét: Paraphrasis Ungarica & accommodatio ad Dn. Albertum Molnár, Davidis Psalmos Rhythmis expressos, dulcissimae patriae communi donantem. Tizenhat sorban - tehát némileg megbővítve - költi át Rém versét, további tíz sorban pedig Molnár művét dicséri. Midőn ezt jól látná az Molnár Albert, (Az ki sok orfiágot látót es tengert) Hogy ennyi sok Keresztyen nemzet közül Czak magyar nép volna ez versek nélkül Használni akarván ö nemzetinec, 13 Szenei az eredeti címet az 1596-os kiadáshoz viszonyítva kissé megváltoztatta, ott ugyanis ez szerepel: Georgii Remi doctoris Clarissimi de Psalterio Dn. Andreae Spethae Praefecti Westerburgensis amici colendi. IJpcbai/xóvriiua Ad Lectorem 14 Emellett Rém jól ismerte már korábbról Szenei mellett Filiczki Jánost is, amint arról Benczédy József beszámol: „1605 tavaszán, midőn Filiczki tanitványaival Herbornba ment, alkalma nyílott arra, hogy felkeresse Remust és Rittershusiust és bemutassa nekik első művét. (Xenia Natalitia, 1604. Prága, I. M.) Remusnak 1610-ben Filiczkihez írt leveléből megtudjuk, hogy tetszett neki az epigrammákat, anagrammokat, ódákat és elégiákat tartalmazó könyvecske s mikor hallotta, hogy Filiczki újabb verseket készül kiadni, barátságosan biztatta és bátorította.” 30. (BENCZÉDY József, Filiczki János élete és költészete, a terjedelmes tanulmány az MTA Irodalomtudományi Intézet Archívumában férhető hozzá.) Rém és Filiczki ismeretsége, kölcsönös megbecsülése is ösztönözhette Molnárt arra, hogy átvegye a Spethehez írott Rém dedikációt, ami után annak Filiczkitől származó magyar nyelvű átdolgozása következett. 242
