Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
III. Szenei Molnár Albert nyomában Strassburgi Sturm-hatások és minták Szenei Molnár Albert műveiben
terjesztésére, annyi collegiomokat fundált az mennyi bötü vagyon az Német Abec- eban. Aquisgranumban az elsőt, a bötü szerint utolsót Zürikben, melly Tigurum az Helvetiusoc fő várasa. Kettő pedig azok közül az közöslegi F. és H. bötüc szerint, az Te Felseged Hassiai országában vagyon, Tudniillic az Fuldai, és az Hers- feldiai: Melly Hersfeldiai Gazdag Abbatursagnac most gubernátora, az Felseges ifjú fejedelem, Otto Landgravius, Te Felseged elsöszülött fia. A- nyai nemzetedben pedig tündöklic és öröcké fénlendic jo emlékezeti az Istenes Ersebet kiralné aszszonnac, az hatalmas Magyarorszagi Másod András király Leányánac, melly az Hassiai és Thuringiai Ludovicus Landgraviusnac adatott volt hazastarsul. Ki- nec tiszta arannyal és drága köveckel fenlö királyi koporsóját mi itt lattyuc és czudallyuc Marpurgumban, az hostati nagy templomban, mellyet azon királyné aszszony fundalt eletében.” Ez az összefüggés azért is fontos magyar oldalról, mert így laza dinasztikus kapcsolat szövődik Nagy Károly-Hesseni Móric és Árpádházi Szent Erzsébet között, hiszen Móric a császár leszármazottja, Erzsébet pedig magyar királylányként Móric ősanyja. Ez a históriai összefüggés igen előnyös a német közvélemény előtt is a magyarok számára, Szenei nyilván ezért is beszélt arról szívesen és hivatkozott a jelenben - vagy magyar történelemben - kínálkozó páhuzamokra.6 Ez a nagyívű históriai jelentésképződés ráadásul egybefoglalja a régmúlt birodalmi távlatát a magyar történelem kiválóságával és annak jeles fejedelmi utódjával úgy, hogy nacionális jelentése részben kioltja a konfesszionális-hagiográfikus tartalmakat. A német reneszánsz és a reformáció korában a császár volt a translatio imperii gondolat nagy hatású személyisége, akinek tevékenysége a római birodalom értékeinek átmentését végezte német földre. Ebben a gondolatmenetben gyakran kifejeztek franciaellenes érzelmeket is, miszerint a császár birodalmának javai és értékei Germaniából és nem Galliából származtak. Aventinus Annales ducum Boiariae című műve szerint már Róma: mint a világ vezetője, az egész világnak az úrnője, elhagyatott, erőtlen és árva, a germánokat és Nagy Károlyt hívta, örököséül választotta, a rómaiak törvényével és polgárjogával megajándékozta. Rómát és Itáliát is meghaladó rangra emelkedett az új császárság, a Tiberis most a Rajnában és a Danubiusban folyik. A mi korunkban azt látjuk, hogy Apollo és a múzsák elhagyták a Helicont és a Parnassust, és Hercynia kellemes hegyei közé települtek. Görögország kultúrája német földre költözött, tehát a rómaiak kiválóságának jogosan a németek és Károly a gazdagítói: „...der gewonnene 6 Hesseni Móric halálára jelent meg Kasselben, 1640-ben a Monumentum Sepulcrale, ad Illustrissimi Celsissimique Principis ac Domini, Dn. Mauritii Hassiae Landgravy....Memoriam Gloriae Sempiternam erectum című hatalmas funerációs antológia, amelyben metszetek sorozata és prédikációk, gyászversek sokasága mutatja be a tartománygróf leszármazását, családját. Két metszeten is ábrázolják a családfát, a legnagyobb a Genealogia Hassiaca a Carolo Magno deducta..., amelyen a kép bal oldalán, alul láthatjuk Carolus Magnust. A gyászversek és prédikációk ugyancsak több alkalommal beszélnek a császári ősről. Egy másik metszeten ugyanitt az apai és anyai ág két legfontosabb személyének arcképét láthatjuk: Ludovicus Piust, vagyis Jámbor Lajost címerpajzsával, mellette pedig koronás királynő, a kép alatt a részletesen kidolgozott címerpajzs mintázza a magyar címert (egyedül a hármas halom elnagyolt kissé az ábrázoláson), vagyis a királylány az Árpádházi Szent Erzsébet. Kissé furcsa azonban, hogy Szent Erzsébet nevét nem tünteti fel, bár erre magyarázatul szolgálhat, hogy a genealógiai metszeten minden esetben ezt az eljárást találjuk: ábrázolják az uralkodó feleségét, de nevüket nem tüntetik fel: címerpajzsuk azonosítja őket. 219
