Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

A marburgi magyar peregrináció és a Verbesserungswerk kapcsolata

Physicae, De corpore vivo regulari című műve 1618-ban jelent meg, a disputa Goclenius vezetésével készült. Hat lapos ajánlása Petneházi Istvánnak és Bethlen Gábornak szól, különösen utóbbit tekinti jelentősnek. Bethlen nemcsak Mars kegyeltje, de a tudományoknak is bőkezű támogatója. Vári dicséri a peregrinusok támogatásáért, közülük felsorolja Bélteki Mihályt, Tornai Ferencet, Muraközi Dús Mártont, Lévai Tamást, Gönci Aszalós Mihályt.38 Értekezése egyben a fizika laudatiója, eszerint az már a paradicsomban kapta eredetét. Hiszen az ember teremtésével Isten a szimmetriának oly csodálatos művét alkotta meg, amelyhez alig van fogható. Azonban bármit nézünk a világban, a megteremtett testek kiterjedésükkel, súlyukkal, egymástól mért távolságukkal, mozgásukkal, a földön, levegőben és vizekben, mind ugyanezt a harmóniát mutatják. Ez határozza meg a bolygók és állócsillagok helyét, mozgását is. „Hujus summa est in reliquis omnis disciplinis utilitas. Tolle Physicam, magnam Metaphysicae objecti partem admis. Est namque ea occupata in abstractis a materia sensili et intelligibili rebus ... O jucundissimum naturae theatrum! o ingens Dei donum disciplina Physica!”39

A colligatum néhány jellemző nyomtatványának madártávlatú bemutatása alapján levonhatunk bizonyos következtetéseket. A gyűjteményes kötet jól reprezentálja az akkori marburgi szellemi környezetet. Egyik pólusán ott találjuk Raphael Egli műveit, amelyek a pánszófikus gondolkodás, rózsakeresztes eszmék hordozói. (Megjegyezzük, hogy - bármily meglepő - Egli emellett „szabályos teológus” is volt, ezt bizonyítják más művei, mint például Apokalipszis- kommentárja.) Másfelől viszonylag nagy számban jelen vannak fizikai, metafizikai témát tárgyaló disputációk, alig találunk a kollekcióban klasszikus teológiai tárgyú dolgozatot. A magyar peregrinus elhárította a heves marburgi protestáns teológiai belháború műveit, nyoma sincs ennek gyűjteményében. A heidelbergi teológiai gondolkodás fontos csomópontjai közül jelen van a protestantizmuson kívülre irányuló polémia, és a katolicizusellenes hang is megszólal. Igaz, a kolligátum tartalmaz néhány heidebergi nyomtatványt is, így Prágai András Thema Seculare című terjedelmes írása kap helyet benne, amely a reformáció

38 Dedicatio: „Argumento est clarissimo animi heroica benignitas, & merita, quibus Sanctos Dei Praecones complectitur atque cumulat. Argumento sunt T. G. in me quoque beneficia ad altiora literarum studia promovendo, ut de uberrimis Germaniae fontibus limpidis per me quidem aliquis in Patriam derivetur rivulus. Quibus ego suffultus, in illustri Marpurgensium Academia cum doctissimis dominis popularibus, Michaele Beltheki, Francisco Thornai, Martino Murakeozi, Thoma Lévai, Michaele Aszalós, Nobili, amplissimae spei juvene: qui in eam eruditionis capessendae causa hinc inde confluximus: studiis Philosophicis (non interim sacris neglectis) Deo aspirante operam adhuc navamus.”

39 Uo.\ „Pro specimine est haec Physica... cui omnes disciplinae reliquae lauream concedunt, cum antiquitatis tum pulchritudinis et jucunditatis, tum denique nobilitatis utilitatisque ratione. Illa enim est quae statim a creatione suam in Paradiso accepit originem. Adamus enim primus hominum parens, cum animalium genera in ejus conspectum Fabricator omnium deduxisset, acutissime illorum essentias introspiciens, unicuique, juxta naturam et proprietates nomen indidit: Quod scientiae ejus physicae evidens fuit argumentum. Quanta vero pulchritudo, jucunditas, nobilitasque objecti sit ratione, ac mensura Deus fecerit, relucet. Ubi per numerum is rerum intelligit ordinem ac dispositionem, per pondus efficacias et virtutes, per mensuram ovpfiexpiav atque harmoniam. Intueamur coelum, vastissimum corpus, Mundi totius oculum, Sine ullis ferramentis altissimo id consistere loco animadvertemus. Cui reliqua inferiora magno concentu sese pro naturae varietate subjiciunt. Ignis, inferiorum subtilissimus, proxime ad ipsum accedit. Haec Philosophia Practica carere non potest.”

212